Fától az erdőt

Ján Golian jelölése a mezőgazdasági minisztériumi államtitkári posztjára megmozgatta az eddigi látszólagos állóvizeket – erdészeknél, fafeldolgozóknál egyaránt. Golian olyan érdekcsoportot képvisel, amely azt állítja, hogy Szlovákiából pazarló módon szállítják külföldre az itthon is feldolgozható fát, ezáltal a hozzáadott érték mértéke a szlovák fafeldolgozó iparban alig 5 százalék marad. A fát egyébként itt is fel lehetne dolgozni s valóban paradox helyzet tanúi vagyunk, amikor az olcsón elszállított fa szofisztikált termékként, drága importbútorban jelenik meg. A fafeldolgozóknak, s így Goliannak is igaza van, amikor azt állítja, meg kell változtatni a helyzetet. Golian viszont egy olyan érdekcsoportnak is tagja, amelyik abban érdekelt, hogy olcsón jusson nyersanyaghoz. A leendő államtitkár ugyanis fafeldolgozó cégek társtulajdonosa volt és cégei komoly adósságállományt halmoztak fel. A szlovák állami erdők vezérigazgatója két céget említ, amelynek adóssága van az erdészetekkel szemben. Golian mindkettőben társtulajdonos (volt), és azon túl, hogy az erdészek hiába várták pénzüket, a Poľnobankának és a Szociális Biztosítónak is tartozott egy-két millióval. A társadalombiztosítási járulékot állítólag a múlt héten kifizette. Az adófizető pedig csak bámul, hiszen próbáljon meg valaki egy-két ezerrel tartozni a biztosítónak. Majd megtudja, mit jelent ez a családi kasszában. Az efféle adósságkiegyenlítések nem a biztató hírek közé tartoznak állami posztra való nevezéskor, bár a gyakorlat inkább Golian-féle modell elterjedéséről árulkodik. Bár az erdészek joggal kifogásolják Golian úgymond viselt dolgait, igazán nyugodtak lehetnének a biztosítóval szembeni adósság kapcsán. Maguk az erdészek sem tartoznak a pontos és gyors fizetők közé. Valószínűleg a Golian-érdekeltségekből származó 11,2 millió sem teszi tönkre az állami erdőgazdálkodást – ennél azért nagyobb hiányt is elviseltek Koncoš alatt. Amitől az erdészek félnek, az a fafeldolgozók befolyásának esetleges növekedése lehet, hiszen Golian által olyan struktúrák alakulhatnak ki, amelyekben a fafeldolgozók részesednének az állami erdők kezelésében. Minden vásárló álma, hogy befolyást gyakorolhasson az eladóra, s az őstermelő-feldolgozó viszonyban sincs ez másként (Nyugaton a helyzet éppen fordított, az őstermelő a feldolgozó-felvásárló cég társtulajdonosa szokott lenni). Ha tehát a Golian körüli csatározást szemléljük, ne feledjük: az állami erdőpolitika beteg, gyógyításra szorul. A fafeldolgozó ipar igenis lehet vígan nyereséges, hiszen a fa drága és ökologikus nyersanyag, a kereslet nem fog csökkeni iránta. Az érdekcsoportok harcában viszont jó lenne tisztán látni, mi a közérdek. Egyrészt a szlovákiai erdőállomány megőrzése, másrészt viszont a fafeldolgozás hozzáadott értékének növelése. Csak ez lehet a szempont.