Euroérettek lettünk

Rövid időn belül harmadik komoly külpolitikai sikerünket értük el. Mármint mi, Szlovákia. Először az amerikai képviselőház nyilvánított bennünket NATO-komformmá, majd két hitelminősító intézet is a spekulatív osztályból a kiszámíthatóba sorolt minket, végül az Európai Bizottság (EB) jelentette, hogy benne vagyunk az első tízben. Már ha nem számítjuk az előttünk álló tizennyolcat, akik az édenből tekingetnek ránk visszafelé, és azt a négyet, amelyik ott lehetne az édenben, de nem akar.

Az EB éves országjelentése Szlovákiát ismét a működő piacgazdaságok közé sorolja. Ha egy kormány csak ennyit ér el megbízatási ideje alatt, – értsd: versenyképessé teszi piacát –, már sikeresnek mondható. Az is elképzelhető, hogy az idei volt az utolsó előtti országjelentésünk. Ehhez azonban az kell, hogy a bizottság ugyanúgy bízzon Szlovákiában, mint idén, Pozsony pedig az ideihez hasonló lendülettel igazítsa az európai jogrendhez sajátját. Több fejezetet zártunk már le, mint Csehország, lassan Magyarország sarkát tapossuk. A közép-európai térségben egy lakosra lebontva Szlovákiába jön a második legtöbb nyugati tőke (itt viszont Csehország előz meg minket), a beruházások ötven százaléka úgynevezett zöldmezős. Dicséri a bizottság eredményeinket, rózsaszín szemüveg föl: 2004-ben uniótagok leszünk. Szemüveg le: elmarasztalta romapolitikánkat, a korrupció burjánzását, a szakemberhiányt, a mezőgazdasági, a regionális politikát, és sorolhatnánk tovább. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert jó szlovák és magyar szokás szerint hajlamosak vagyunk elfeledni, csak a szépre emlékezve megtorpanni. Márpedig az új európai „big bang” elképzelésekkel élnünk kellene, mert ha marad a trend, akkor berántanak minket az EU-ba, még ha nem leszünk is teljesen készek az unióra. Hacsak el nem alszunk. Már csak azt kellene tudni, hogy a jövő évi választás rémét is bekalkulálták-e Brüsszelben.