Eufóriából eurófóbia

Az Európai Unióhoz való csatlakozást Szlovákia lakosságának többsége örömmel üdvözölte, ám a közös európai fizetőeszköz bevezetését növekvő aggodalommal figyeli. A közvélemény az infláció elszabadulásától tart. A félelmek alapja az a tévhit, hogy az euró bevezetésével az árak (a bérek nem) egyből európai szintre ugranak. Sőt, a társadalom tekintélyes része már a közelmúltban lezajlott áremelést is annak tulajdonítja, hogy a kereskedők jóelőre árat emeltek, nehogy azzal vádolhassák őket, hogy az euró bevezetését áremelésekre használják ki. Kialakult az eurófóbia, de megalapozatlanul, mert az euróbevezetésnek van a legkisebb hatása az áremelésre.

Az élelmiszer és az üzemanyag viszonylag jelentős áremelésének sincs köze az euró bevezetéséhez. Egy olyan nyitott gazdaságban, mint Szlovákiáé (és az Unióé), az árakat a világpiaci kereslet és kínálat mozgatja. Az alapélelmiszerek és energiahordozók ára az egész világpiacon megdrágult. Ezt az ármozgást követik a hazai árak is. S ki az az ütődött kereskedő, aki a világpiaci áraknál olcsóbban adja a lisztet vagy a húst a szlovákiai üzletekben, mert tekintettel van a fogyasztók érzékenységére? És fordítva: melyik hazai termelő adná el a búzáját olcsóbban itthon, ha külföldön többet kínálnak érte. Az árak így a világpiacon kiegyenlítődnek (a különbségeket a szállítási költségek, eltérő adók és vámok, adminisztratív árszabályozás, kereskedelmi korlátozás okozzák). Az EU-ban, ahol az egyik alapelv az áru szabad áramlása, a termékek ára hasonló. A szlovákiai élelmiszerek, ipari cikkek, ruhák ára már ma uniós szinten van. Az uniós tagországok közötti különbségek az eltérő áruforgalmi és fogyasztói adókkal magyarázhatók. Az euró bevezetésétől drámai változás nem várható. Az árak a világpiaci folyamatokhoz igazodnak: ha az EU-ban és a világban gyorsabban emelkedik az élelmiszerek ára, nálunk is emelkedik. Koronában vagy euróban – édes mindegy.

Más kérdés a szolgáltatások ára, amely jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Az Európai Bizottság konvergencia-jelentése szerint az átlagos szlovák árszint 2006-ban 58%-a volt az uniós szintnek. Tehát a különbséget a szolgáltatások ára közötti, sokszor néhányszoros eltérés okozza. Ezt bárki letesztelheti, ha egy dél-szlovákiai kisebb településen, Pozsonyban vagy Brüsszelben, Londonban megy el fodrászhoz. A kozmetikai, szállodai, éttermi, gondozói, egészségügyi, oktatási, szállítási, javítási stb. szolgáltatások ára jóval alacsonyabb nálunk, mint Nyugaton. Ám ez nem jelenti azt, hogy az euró bevezetésekor egy év alatt egyből az uniós szintre ugranak, 58%-ról 100%-ra. Az uniós árszintet 15–20 év alatt érjük el, sebessége attól függ, milyen gyors lesz a gazdasági növekedés, a bérek és a termelékenység emelkedése nálunk az uniós átlaghoz képest.

Summa summarum: az árak eddig is emelkedtek, ezután is nőni fognak, de az árváltozások mértékének szinte semmi köze az euró bevezetéséhez. A közös pénz bevezetése után is főleg a világpiaci folyamatok, a szlovák kormány gazdasági és költségvetési politikája, a szolgáltatási szektorban az árak és a bérek uniós átlaghoz való közeledés fogja legjobban befolyásolni az árszínvonalat. Ami nem jelenti azt, hogy a lakosság nem az eurót fogja hibáztatni minden gazdasági gondért. A közgazdászok magyarázhatnak napestig, az utca embere meg lesz győződve a maga igazáról. Vox populi, vox dei.