EU-konform disznónk EU-konform farka

Az alábbiakban kizárólag EU-konform disznóságokról lesz szó, ezért esdve kérem finomabb lelkű hölgyolvasóimat, hogy vértezzék fel magukat EU-konformitás ellen, mert az élmény, mely alább következik, egyszerre lesz megrázó, bizarr és morbid.

Bármennyire idegenkedünk is tőle, tudomásul kell vennünk, hogy a házi disznónak – amelyből különböző eljárások során hurka, kolbász vagy talán sonka lesz – veleszületett dísze a farka, amelytől az EU-s előírások szerint nem szabad őt megfosztani. Kivételt képez az az eset, amikor valamelyik disznónak valamelyik disznó disznó megharapja a farkát. Ez az esemény természetesen nem történhet meg spontán harag vagy felindulás alapján böllérkéssel vagy metszőollóval, hanem az alábbi játékszabályok betartásával: midőn a gazda észleli, hogy valamelyik disznó megharapta valamelyik disznó farkát, tanúkat hív az esemény igazolására. A gazda és a tanúk külön erre a célra készített, álcázott magaslesen infratávcsővel várakoznak arra, hogy a gyalázatos esemény megismétlődjön. Ha nem ismétlődik meg, akkor vagy a harapós disznó rafinált, vagy a leskelődőknek rossz napjuk volt. Ha viszont a harapás előre megfontoltan és aljas szándékból újfent megtörténik, akkor a gazda egy külön erre a célra használatos, Harapási jegyzőkönyvek címmel ellátott A4-es irkába felírja a harapós disznó adatait, születési idejét, anyja nevét, a pontos dátumot, órát, másodpercet, a harapás mélységét, szándékát, majd a jegyzőkönyvet aláíratja a tanúkkal, akik alapvetően pártfüggetlenek és nincsenek korrupciós hajlamra utaló jegyeik. Ha három alkalommal ugyanazon tanúk jelenlétében ugyanaz a disznó megharapja ugyanannak a disznónak a farkát, állatorvosi közreműködéssel a farok eltávolítható. Az, hogy a harapónak, vagy pedig a harapottnak távolítható-e el a farka, az uniós előírás nem rögzíti, így a teljes felelősség a kreatív sertéstenyésztőt terheli.

Hasonló fogas kérdést jelent minden sertéstenyésztő számára a sertésfogak eltávolítását taglaló uniós előírás filozófiája is. Eszerint a sertésfogat nem szabad eltávolítani, mert ezáltal fájdalmat okozhatunk a malacnak. A fog eltávolítására akkor nyílik lehetőség, ha a disznótartó mély megdöbbenéssel azt tapasztalja, hogy az ő disznója megharapta az ő fogával az ő másik disznóját. Felfedezését beírja egy külön erre a célra vásárolt A4-es irkába, s ha a harapós disznó megkapta a harmadik sárgalapot is, a vétkes fog eltávolítható, de nem ám a klasszikus, „úgy orrba vágom a lapáttal, hogy arró kódúl” módszerrel, hanem érzéstelenítési eljárással szájsebész által.

Aki cinikusan mosolyogva írói fantáziám szüleményének tartja a fenti jövőképet, azt, sajnos, ki kell ábrándítanom, sem ennyire felkészült, sem ennyire elvetemült nem vagyok. A disznófarok és disznófog eltávolításának ezt a faramuci módszerét egy, a hazai állatorvosainkat eurokonformitásra felkészítő tanfolyamon vázolták, s az eurobürokrata meglepődve észlelte, hogy a járatlan szlovákiai állatorvosok egyike sem kiáltotta boldogan, hogy ollé!

Ha egy hasonló ötletekkel kirukkoló EU-hivatalnok tiszteletét tenné valamelyik, valami miatt éppen ingerült csallóközi sertéstenyésztő disznóóljánál, azon sem csodálkoznék különösebben, ha tehénlánccal kikötnék őt az esztricsepegő alá, különösen akkor, ha esik.