Esélyek a hegyen

Elba gyönyörű erdői közt kanyarogtunk a turistabusszal, s nem győztük csodálni a lenyűgöző természetet. Tényleg valami álom – mintha Olaszországot az Elbával, a Garda-tóval és más csodájával együtt egy külön tenyér, egy busásan adakozó kéz teremtette volna, merő élvezetből. Idegenvezetőnk is felhívta a figyelmünket a pompázatos elbai erdőségekre, ám hangsúlyozta, a történelmi idők során voltak, akik ezt a rendkívüli természeti adományt nem becsülték. Gyakoriak voltak az erdőtüzek, a szándékos gyújtogatások. Aztán a sziget feje, kormányzója vagy mije egyszer hozott egy rendeletet, egy nagyon kegyetlent, amelynek értelmében, ha valakit rajtakapnak, hogy az elbai csúcsok erdeiben károkozás szándékával tüzet gyújt, annak kezét veszik, azaz amputálják felső végtagját. Hogy ez mennyiben igaz, mennyire turistacsalogató „legenda” csupán, nem firtattuk. Én azonban úgy belegondoltam egy piromániás ellen hozott ítélet végrehajtásába, és lepörgettem belső szemeim előtt, ahogy a delikvensnek kifeszítik a karját, aztán bumm. Többet aligha gyújt tüzet! Kegyetlen és brutális dolog. Legalább annyira, mint a mostanság napvilágot látott képek elborzasztó valósága a Bagdad melletti Abu Graib börtönben történtekről. Én meg azt hittem, hogy már nem oly korban élünk, mikor az ember úgy elaljasul, hogy önként kéjjel öl, nemcsak parancsra...

Szóval, ha igaz, amit útikalauzunk érdekesség kedvéért elmondott, Elbán sikerült megfékezni a szándékos gyújtogatást, virulhatnak kedvükre az erdők. Nem úgy nálunk. Nem elég, hogy orkán erejű szél tarolta le a Tátrát, tavaly július végén újabb kárt szenvedett Szlovákia nevezetessége: az elmúlt nyáron a legnagyobb tűzvész írta be magát a hegység történetébe. 230 hektáron pusztított a vöröskakas. Mostanra kiderült, mi lobbantotta lángra óriáshegységünk fáit. Minden valószínűség szerint egy elhajított, ki nem oltott cigarettacsikk. Egy büdöske kis cigarettacsikk, amelyet valaki csak úgy elpöckölt valahova bele az avarba. A júniusi száraz avarba. S ez a mihaszna kis parázsló pöcök a kárbecsüsök szerint 17 millió koronát vitt el az ország konyhájáról.

Öröm, hogy a 2002-es választások óta eltelt időszakban a legnagyobb fejlődésen a gazdaság ment át nálunk. Öröm, mert az előrejelzések szerint kecsegtet némi remény, hogy 2013-ra Szlovákia lakosságának életszínvonala 63 százalékban elérheti az unió régi tagállamainak életszínvonalát. Félő azonban, hogy ha túl gyakran járunk majd a Tátrába cigizgetni, holmi 17 milkókat felelőtlenül, csak úgy szenvedélyből elfüstölgetni, az a bizonyos 2013-as esély kitolódik későbbre. Jóval későbbre.