Esély az egyezségre

Sokunk várakozásával ellentétben megkönnyebbülve nyugtáztuk, hogy minden bizonnyal civilizált hangnemben zajlott le a kormány szerdai ülése. Ezt a feltételezést leginkább az a határozat igazolja, amelynek elfogadására a törvényhozás kötelezte a Dzurinda-kabine-tet. Eduard Kukan tapasztalt diplomata. Jól tudja hát, hogy az európai döntéshozók nem díjaznák, ha a magyar kedvezménytörvény szlovákiai alkalmazásának ügyében a külügyi tárca által javasolt intézkedéscsomag nemzetállami rögeszméktől, netán minden jogi alapot nélkülöző tiltásoktól hemzsegne. Szerencsére ugyanezt a tényt a legtöbb kormánytag is tudatosította. Jogállamokban ugyanis nem az erőfitogtatás és a nacionalista hőzöngés a módi, hanem a kölcsönösen elfogadható kompromisszum. Erre ugyancsak tegnapelőtt éppen Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke figyelmeztette Budapestet és Pozsonyt, sürgetve a mielőbbi megegyezést, amire politikai elemzők szerint vagy néhány napon belül, vagy csak a magyar választások után kerülhet sor. A kormánydokumentum bölcsen mindkét lehetőséggel számol. Ám mégsem oszlatta el teljesen aggodalmainkat. Erről leginkább Ján Čarnogurský és Pavol Hrušovský tehet, akik sietett kijelenteni, hogy a KDH mégis benyújtja a parlamentbe saját – túlzás nélkül állíthatjuk – fasisztoid tervezetét, amely Szlovákia közérdekére hivatkozva kizárólag a szlovákiai magyarok ellen irányul. Ha felidézem a nemrég lezajlott parlamenti vita durva magyarellenes hangnemét, akkor bizony fennáll annak a veszélye, hogy nemcsak a Szlovák Nemzeti Pártba tömörült, hanem a többi frakcióban szintén ott tüsténkedő nacionalisták is felsorakoznak az igazságügyi miniszter mögé, hogy újra megleckéztessék a kormányt. Főleg pedig a magyarokat. Hacsak Vladimír Me-čiar nem gondolja úgy, hogy most éppen nem ildomos, ha a HZDS ebben a vitában harsog, mert ezzel még inkább rontaná önmaga és pártja európai megítélését. S hacsak a szlovák kormánypártiak egy része František Šebejhez és Peter Tatárhoz hasonlóan nem ismeri fel azt a nyilvánvaló tényt, hogy végső soron Szlovákia sem érdekelt a kormányközi vita elmérgesedésében, mert ahogy Ján Fígeľ a minap nyilatkozta: a két ország a jövőben is egymásra lesz utalva. Több empátiát és politikai visszafogottságot várunk el az Orbán-kormánytól is, amelynek további magatartása sokat árthat vagy használhat a szlovákiai magyarságnak és a jószom-szédság ügyének. A legutóbbi magyar válaszlevél a jól értesültek szerint kellő felelősségérzetről tanúskodik, hiszen leszögezi, hogy a magyar jogszabálynak nincs területen kívüli hatálya, s a további tárgyalások irányadójaként a velencei bizottság ajánlását javasolja. Ezen az ösvényen haladva a két fél belátható időn belül szót érthet az elvi vitákban. Mindehhez természetesen mindkét fél politikai akarata és némi, az elfogultságokon felülemelkedni képes kurázsi szükségeltetik. Miként az is, hogy a pozsonyi honatyák többségének tisztánlátását ne homályosítsák el ismét nacionalista indulatok.