Bogyó Noémi: Szex és Pozsony

Ma reggel úgy ébredtem, mint Carrie Bradshaw, a Szex és New York főhősnője. Ki gondolta volna, hogy egyszer velem is történik valami különleges, én is kapok olyan izgalmas kihívásajándékot, ami színt hoz a mindennapjaimba?

Az élet különben tele van „ki gondolta volnákkal”. Ki gondolta volna az egyetem elvégzése után, hogy egy ilyen lehetőségnek örülni fogok? Mert ugye, az egyetem elvégzése után teljesen más vágyaim, terveim voltak. A Csomolungmát céloztam meg. Sorra jártam a legnagyobb napilapokat, hogy valóra váltsam régi álmomat: minimum külpolitikai tudósító, maximum haditudósító leszek, szajkóztam már gyerekfejjel.

Kezdő haditudósító senkinek nem kellett, még kezdő külpolitikai tudósítót sem kerestek, sőt kezdő újságírót sem, a hírszerkesztői állás meg speciel engem nem érdekelt. Mert ugye nem azért tanultam öt évet az egyetemen, hogy lehorgonyozzak egy íróasztal mellett. Alíz végül elvesztette velem a türelmét: „Sok a rinya, bébi, idealista vagy” – vágta a fejemhez a majd egyórás telefonos siránkozásom után, ahelyett, hogy támogatott vagy minimum megértően hümmögött volna. Kifejezetten rosszulesett, de egy hónap hiábavaló talpalás után be kellett vallanom, hogy Alíznak igaza volt. A listámról már minden menő napilap, hetilap, online lap sőt valamire való szaklap és havilap is ki volt lőve. A lakberendezési lapok, hobbimagazinok pedig távol álltak tőlem, így ráfanyarodtam a női magazinokra és a kultúrára.

Hát nem az Elle lett a befutó. Így, öt év távlatából kicsit sem bánom, hogy a Nő & Élethez kerültem. Idővel belecsöppentem a kultúrába is. Egy év után ugyanis rájöttem, hogy egy állás nem elégíti ki sem az ambícióimat, sem az anyagi igényeimet, így sikeresen megpályáztam egy napilap kultúra rovatánál a gyes miatt éppen megüresedő szerkesztői állást. Klassz kis kombó volt ez így. Kötelezően és ingyen járhattam koncertekre, színházi előadásokra, filmpremierekre, tárlatokra, rendezvényekre. A női témák terén is volt tér a kreativitásra, izgalmasabbnál izgalmasabb személyiségekkel, emberi sorsokkal hozott össze a munkám. Volt mit körbejárni, volt kit megszólítani, volt miről írni. Még Alíznak, a pragmatikus szupernőnek is tetszettek az írásaim, olyannyira, hogy rábeszélt, csináljak saját weboldalt, írjak blogot. Alíz vérbeli üzletasszony, mindig kiszimatolja a tuti lehetőségeket. A blogomnak már az első évben nagy olvasói sikere volt.

Ki gondolta volna, hogy egyszer ez lesz az exkluzív belépőm a VIP-páholyba? Ki gondolta volna, hogy ennek a remek hármas kombinációnak, Alíz pragmatizmusának és ötletességének köszönhetően egyszer elit körökben is felhívom magamra a figyelmet, s a legmenőbb napilap főszerkesztője fedez fel?

Már magában az, hogy megkeresett és megbeszélésre hívott, felért egy főnyereménnyel. Volt is előtte gyomorgörcs, izgulás. Alíz a hír hallatán lázba jött:

– Nagyszerű és van már stratégiád? – szegezte nekem a kérdést a telefonban.

Hebegtem, habogtam, hogy milyen stratégia.

– Reménytelen eset vagy, bébi. Este, munka után megállok nálad. Kitalálunk valamit.

Alíz aznap este meg is érkezett, átgondolt stratégiával és tuti tippekkel, hogyan és mivel fogom a főszerkesztőnek a megbeszélésen eladni magam. Miután három órán át gyötört a szerepjátékaival, újra és újra lejátszatva a beszélgetést a főszerkesztővel, a külső imázsomra kattant rá. Kritikus szemmel mért végig, és nem kis iróniával jegyezte meg:

– Remélem, nem így akarsz oda menni?

– Hogy így?

– Ezzel a szalmakazallal a fejeden. Mikor voltál utoljára fodrásznál?

Ezen komolyan el kellett gondolkodnom. Választ sem várva tovább bombázott kellemetlen kérdéseivel:

– Erre a megbeszélésre menő cucc kell, kreatív, vagány. Kitaláltad már, mit veszel fel?

Választ sem várva berobbant a hálószobába, és nekiállt kirámolni a cuccaimat a szekrényből. Kritikus szemmel méricskélt minden darabot. Miután a szekrény kiürült, a ruháim pedig szerteszéjjel hevertek az ágyon, csalódottan konstatálta:

– Bébi, siralom a ruhatárad. Ide egy generálfelújítás kell. Ha nem ismernélek, el sem hinném, hogy egy női lifestyle magazinnak dolgozol. A divatrovatot sosem böngészed? Mikor lesz a találkozó?

– Pénteken.

– Akkor még van pár napunk. Holnap shoppingolni megyünk. Intézek neked egy soron kívüli időpontot is a fodrásznőmnél.

Ez sem volt elég. Fürkésző szemekkel tovább pásztázott, milyen generálfelújítás kell még nekem a menőséghez:

– Ja, és itt az idő, hogy felhagyj a körömrágással. Holnaptól kötelező a havi kétszeri körmös.

Már éppen tiltakozni akartam, hogy műkörmöt soha, de olvasta a gondolataimat hozzátette:

– Nem kell műköröm, elég a géllakk.

Alíz komolyan felvállalta, hogy lemenedzseli az külső imázsváltásomat. Nem hagyott semmit a véltlenre. Még a fodrászhoz is eljött velem, hogy menő séróm legyen. Olyan is lett, nem ismertem magamra.

Előkészület ide, előkészület oda, sem a kommunikációs tréning, sem az átalakulásból eredő izmosabb magabiztosság nem segített rajtam. Tegnap reggel, a meghallgatás előtt, úgy citeráztak az ujjaim, hogy alig tudtam begombolni a vadiúj blúzon a pici gombokat. A lámpaláztól lángban égett az arcom. Indulás előtt még belenéztem az előszobatükörbe. Mintha nem is én lettem volna, hanem az Elle egyik címlaplánya, a tépett, dizájnos frizurámmal, a menő öltözékemmel, a vörös géllakkos körmeimmel és az új sminkemmel, amiben Vera, a magazinunk sminkese segített. Mondjuk, ez sem az én ötletem volt. Házi feladatként kaptam Alíztól. Alíz egy varázsló – mosolyodtam el. A lámpalázam is alábbhagyott, s magamhoz képest hipermagabiztosan léptem ki az ajtón.

Kár volt annyit izgulni, igazán simám ment. Nem volt sem állásinterjú, sem tehetségfelmérő kérdések. A kávérendelés és a szokásos udvariassági bevezető után Pavel rögtön a lényegre tért:

– Dalma, nem fogok kertelni, sem udvariassági köröket futni. Őszinte leszek. Konkrét ajánlatom van önnek. Nagyon tetszik a blogja, úgy témában, mint stílusban, mit szólna egy együttműködéshez a napilapunkkal?

A szívem úgy kalimpált örömömben, hogy szóhoz sem jutottam, csak bólintottam.

– Ezt vehetem igennek? – mosolyodott el.

– Igen, bocsánat, szóhoz sem jutok örömömben – hebegtem.

Pavel az őszinteségem hallátán felnevetett:

– Nagyszerű, akkor míg szóhoz jut, én elmondom, miről van szó. Új rovatot indítunk, igazi nőies, frappáns, ironikus, szinglis hangvételre gondoltunk a Szex és New York szellemében.

– Vau, pompás! – ez volt minden, amit sikerült magamból kipréselnem az álomajánlat hallatán, mivel a szívem addigra már a mellkasomból a torkomba vándorolt, s ott kalimpált.

Pavel nem is kínzott tovább, valami másik megbeszélésen várták. Miközben fizetett, megkért, gondoljam át a témát, készítsek tervet, írjak pár blogot a sorozatkezdéshez, s ha elkészülök, jelentkezzek.

– Örültem. Remélem, mielőbb találkozunk – búcsúzott sietősen.

Hát ezért ébredtem ma reggel úgy, mint Carrie Bradshaw, a Szex és New York főhősnője. S nem csak ezért. Tegnap az álomálláson kívül az álompasi is bejött az életembe. Lehet, hogy ő lesz az én Mr. Bigem? Már csak a telefonszámát kellene megtalálnom. Remélem, nem vesztettem el.