Értelmes környezetvédelem

 

A tudomány továbbra sem áll azon a szinten, hogy perdöntő bizonyítékot szolgáltasson arról, valóban zajlik-e egy átlagosnál gyorsabb klímaváltozás. De az, hogy az ember jócskán beavatkozik a természet rendjébe, azért a szkeptikusok számára sem kérdéses. Elég csak beleszagolni a pozsonyi levegőbe, vagy észrevenni az utak és vasutak mentén hányódó hulladékot, hogy csak a természetrombolás mindennapos eseteit említsük. Az közismert, hogy az Egyesült Államok már másfél évtizede nem hajlandó aláírni a klímavédelmi Kiotói Egyezményt. Most, a bő négy éve tartó recesszió idején erre még kisebb az esély. De nem kell messzire menni. Szlovákia úgy ad burkolt támogatást a kassai U.S. Steelnek, hogy a vállalatnak nem kell betartania a károsanyag-kibocsátási előírásokat. Persze nem meglepő, hogy a környezetvédelmet ilyen mostohán kezelik. Hosszú távú kérdésről van szó, ezért a politikusok egy-két választási ciklussal mindig elodázhatják a döntéshozatalt. A probléma így könynyen hasonlítható például a nyugdíjkérdéshez. A környezetszennyezés elleni harc most alkalmazott módszerei ellen azonban közgazdászok is tiltakoznak, főleg azok, akik egyben a brüsszeli szabályozás ellen is harcolnak. Az uniós környezetvédelmi előírások ugyanis nem elhanyagolható többletkiadásokkal járnak, így lassítják a válságból való kilábalást, végeredményben pedig csökkentik a versenyképességet. A környezettudatosság luxusával egyelőre csak az öreg kontinens él. Nagy valószínűséggel a lakosság is tiltakozna, ha tudná, hogy több termék és szolgáltatás a szabályzás miatt inkább drágább, mintsem olcsóbb. Például a benzinbe kötelezően belekevert természetes bioadalék, a megújuló energiaforrások előállítása vagy a „zöld munkahelyek” létrehozása mind-mind árfelhajtó hatású. Érdekes kísérlet az elektromos gépkocsi. Mivel az energiát így is, úgy is fosszilis vagy atomenergiából állítják elő, ilyenformán az egyéb problémáktól eltekintve („tankolóhelyek” kiépítése, kis hatótáv) az elektromos kocsik esetében egyelőre más nem történik, mint hogy a károsanyag-kibocsátás helyét az energia előállításának helyére koncentráljuk. Úgy tűnik, mintha még nem jutottunk volna el oda, hogy a „zöld gondolkodás” egyben logikus gondolkodást is jelentsen.