Élni kell a lehetőséggel!

Hosszabb gondolkodás után úgy határoztam, hogy kinyilvánítom véleményemet az Új Szó 2001. december 28-i számában, a Levélbontás rovatban Megalázni, diszkriminálni címmel megjelent cikkről. Feltételezem ugyanis, hogy Motesiky Árpád úr nem olvasta el figyelmesen a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt, amelyet a budapesti Országgyűlés 2001. június 19-i ülésnapján fogadott el, s arra a személyre vonatkozik, aki magyar állampolgárságáról nem önkéntesen mondott le és nincs állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedélye.

Minden magyar embernek tudatosítania kell, hogy a magyar nemzethez tartozik – bárhol él is a világon. Magyarigazolványt azonban csak az a magyar ember kaphat, aki a magyar állammal szomszédos országban él, magyarnak vallja magát és tud is magyarul. Tehát Motesiky úr ezredes barátja és annak fia nem.

A kedvezmények és támogatások igénybevételének feltétele, hogy az illetőnek legyen magyarigazolványa vagy magyar hozzátartozói igazolványa. Ezt azonban kérnie kell. Nem kell esedezniük a vegyes házasságban élőknek és a szlovák iskolába járó magyar gyerekeknek sem, mert a törvény nem kizáró, hanem befogadó. Tájékoztatásul leírom, hogy a jogszabály III. fejezete 19.§-a 2. bekezdésének a/ pontja kimondja: arcképes magyarigazolvány kiállítását kérheti a jelen törvény hatálya alá tartozó magyar nemzetiségű személy; b/ pontja szerint pedig arcképes magyar hozzátartozói igazolvány kiállítását kérheti az a/ pontban meghatározott személlyel együtt élő nem magyar nemzetiségű házastárs, továbbá a közös háztartásban nevelt kiskorú gyermek. Tehát nincs helye semmilyen esedezésnek.

Az már más lapra tartozik, hogy a kedvezménytörvény célja csökkenteni, majd megállítani a magyarság elnemzetietlenedését a Magyarországgal szomszédos államokban. Ennek érdekében anyagi támogatásban is részesülnek azok a magyar szülők, akik magyar iskolába járatják gyermeküket, hiszen a lehetőséggel nem élve és a gyermeket szlovák iskolába járató magyar szülők a magyar nyelvű iskolai tanítás hatékony sírásói, mert szerintük akár meg is szüntethetnék a magyar iskolákat mint szükségteleneket. Ezek a megtévesztett magyar szülők nem kapnak támogatást elnemzetietlenedési igyekezetükhöz.

Ez nem leszámolás, hanem figyelemfelkeltés. Ezek a szülők lehetetlenné teszik gyermekük számára a többlettudást, hiszen gyermekeik nem sajátítják el a magyar helyesírást, a helyes magyar beszédet, a magyar irodalmat, nem ismerhetik meg művészeink nagy alkotásait, történelmi nagyjaink nemes cselekedeteit, vagyis nem kapnak a magyar nemzeti azonosságtudathoz szükséges biztosítékokat. Márpedig a többet tudó ember mindenütt mindig értékesebb lesz.

Tudatosítani kell, hogy minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenben sohasem. Fel kell hagyni az önmegalázással, az öndiszkriminálással!

Dr. Kovács János, Komárom