Tényleg pár pofonra lenne szükség? A szakértők szerint soha, a társadalom megosztott, a diák pedig nincs biztonságban

Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!

Írta Geszti Péter A dzsungel könyve c. musical egyik kultikus dalában, amelynek felvezetőjében Balu még azt is kijelenti: „A pedagógia lényege a szigor!”

Bár kétlem, hogy Robert Fico kormányfő ismeri ezt az egyébként zseniális alkotást, de ha ismerné, minden bizonnyal egyetértene az idézett sorokkal. 

A probléma ezzel talán csak annyi, hogy Balu eredetileg egy a 19. században megalkotott karakter, még Fico egy európai ország miniszterelnöke a 21. században.

A fenyítéssel élő tanár mítosza ugyanis a modern oktatásban megdőlt. Míg szigorra valóban szükség lehet, abban elég nagy az egyetértés, hogy fizikai bántalmazásnak nem lehet helye a pedagógiában.

De mint arról beszámoltunk, Fico ellenkező állásponton van a kérdésben.

A hétfő óta rezonáló témának több aspektusát is érdemes sorra venni.

Szakértők és laikusok egyaránt beleállnak

Juraj Hipš, oktatásügyi szakember úgy kezdte Ficónak címzett üzenetét a közösségi médiában, hogy szülőként és egykori tanárként sem maradhat csendben.

Egy dolgot mondhatok az összes tanár nevében, akik hivatásszerűen végzik a munkájukat: a gyerekek fizikai bántalmazása csak megvetést érdemel. Egyetlen pedagógus sem bánthatja a gyerekeket, és ha mégis megteszi, akkor nincs keresnivalója az oktatásban.

A problémát különösen abban látja Hipš, hogy Fico kormányfői minőségében lényegében legitimálja az erőszakot.

Egyébként nemcsak a szakértő, de rajta kívül is sokan érezték úgy, nem hallgathatnak. A Fico eszmefuttatásáról szóló hírünk alatt a Facebookon több mint 250 hozzászólást számlálhatunk.

Úgy fest tehát, hogy a „kell-e verni gyerekeket” is egy olyan téma, amiről egyértelmű véleményük van az embereknek. És az érdekes ebben az, hogy ha végigfutjuk a kommenteket, különböző állásfoglalásokat olvashatunk. Egyaránt jelen van a „tiszteletlenségért pofon jár” és a „gyereket semmilyen körülmények között nem fenyíthetünk” típusú álláspont.

De most akkor neveletlen volt a diák vagy nem?

Erről Hizsnyai Tóth Ildikó nyelvész, fordító értekezett, akinek jelentős tanári tapasztalata is van.

„A kézfogás (…) egyezményes jel, még ha sokan nem is tudják, hogy az egymással hadban álló katonák békekötési ceremóniájából alakult ki, s azt jelentette, hogy: 

üres a jobb kezem, nincs nálam fegyver. 

A nyelvünk viszont őrzi: békejobbot nyújt, így mondjuk” – magyarázta magát a jelenséget a nyelvész. Szerinte viszont kommunikációs szinten a kinyújtott kéz nem feltétlenül a tiszteletadás jele.

Mint ahogy a »Jó napot kívánok!« sem jelenti feltétlenül azt, hogy az illetőnek tényleg jó napot kívánok, mert ez egy helyzetmondat, és magyarul nem lehet máshogy köszönni (ellenségnek sem).

Adódik viszont a kérdés, hogy egy államfővel szemben állva, mit jelenthet a protokoll elutasítása. Simon Omaník döntését – mint tudjuk – azzal magyarázta, hogy szerinte Peter Pellegrini csalással, hazudozással nyerte meg a köztársaségielnök-választást.

Hizsnyai Tóth Ildikó is hosszasan részletezte, mi minden teheti indokolttá a kitüntetett magatartását, de azt is megállapítja:

„A kézfogás elutasítása udvariatlanság, közjogi méltóság esetében pedig a közre tartozó udvariatlanság. A Fico-féle kormányzat és államelnök-famulusa napi szinten és százezres nagyságrendben utasítja el a dialógust az állampolgáraival. Semmibe veszi a százezerek által aláírt petíciókat, a tudós körök állásfoglalásait debilségnek nevezi, és jogkövető állampolgárokat vádol meg jogsértéssel.

Pedig ezek mind-mind tiszteletteljesen kinyújtott kezek a tiszteletre méltatlan kormányzat felé, amire az ő válaszuk: semmibenézés, gyalázkodás, hitelrontás, becsületsértés, rágalmazás.”

Ha mindebből csakis azt ragadnánk is ki, hogy Omaník „udvariatlan” volt, akkor sem válik „szükségessé pár pofon”. Már a diákokat és fiatalokat képviselő szervezetek is jelezték, Fico reakciója a történtekre csak ahhoz az ellenséges légkörhöz járul hozzá, amiben a fiatalokat megbüntetik, ha véleményt nyilvánítanak.

Még a végén tényleg megverik a diákot!?

Szerda délután, 15:30-kor értesítették a rendőrséget arról, hogy Pozsonyban, a Grössling utcai gimnáziumban egy nő agresszív magatartást tanúsít. A nő az iskola épületébe belépve először szóváltásba keveredett a portással, amely végül tettlegességig fajult.

Az incidens egyelőre nem hozható közvetlen összefüggésbe a történtekkel, tény viszont, hogy a szóban forgó gimnázium tanulója Simon Omaník.

Azt már tudjuk, hogy a héten egy vád alá helyezett youtuber, Martin Daňo bejutott az iskolába. 

Büszkén közölte, hogy megtalálta a diák osztályát is. Követőit pedig arra kérte, hogy küldjenek neki információkat Omaníkról.

„Az adott diákkal kapcsolatban érdekelnek minket a családi körülményei, a tevékenysége és ambíciói, valamint a kapcsolatai, hogy megértsük az indítékokat, amelyek ehhez a tettéhez vezették” – mondta Daňo.