Gördülékeny Gútai Vízkereszt-maraton – taxival beeső és eltévedő versenyzőkkel

Ami megy, az megy. Gútán is minden év januárjának első felében elindul a Vízkereszt-maraton mezőnye (ágyúlövésre), végigfutja a kilométereket, és csak elvétve fordul elő, hogy valamelyik induló csupán segítséggel jut a célba. A többiek mind saját lábukon. Lihegve, kimerülten, gyötrelmek közepette, de beérkeznek. Lezajlik a verseny, átveszik az emlékérmeket, a legjobbak mást is, falatoznak egyet, beszélgetnek, és mennek az útjukra. A rendezők pedig összepakolnak, és a nap végére már nyoma sem marad a versenynek.

A 13. kiírás is így zajlott le. Zsélyi Zoltán főszervező még hozzáteszi: és gördülékenyen. 

„Pedig sokan indultak, a koronavírusos kitérő utáni időszak eddigi versenyeihez képest tényleg jóval többen. Tavaly 189, idén 231 futó állt rajthoz. De nagyon felkészültünk, minden és mindenki a helyén volt. Német precizitással maratonoztunk”

 – jegyzi meg a házigazda. –

Versenyünk olyan (sport)esemény Gútán, ami öregbíti városunk hírnevét, és van érdeklődés is, így csak a folytatás jár(hat) a fejünkben. Azzal a 15–20 segítővel – köszönet nekik – , akik önkéntesként jönnek, és arra szánják a napjukat, hogy kiszolgálják a versenyzőket.”

Ezúttal a pályacsúcsok nem forogtak veszélyben, az iram már az első kilométereken elárulta, hogy nincs veszélyben egyik rekordidő sem. Végül nagyszombati elsőség született a maratoni távon (97 indulóval): Jozef Hrúz 2:47:48 óra alatt hagyta maga mögött a távot, a nőknél a móri Kohidi Csilla futott a leggyorsabban 17. (3:24:15). Félmaratonon (134 induló) – akárcsak tavaly – besztercebányai versenyző győzött, ezúttal Ján Vetrák (1:17:33), a 21. esztergomi Garai Dóra a legjobb nőként végzett (1:34:18).

Néhány versenycsemege Zsélyi Zoltántól: 

„Kétségbeesetten hívott egy hozzánk tartó hölgy, aki a maratonjai számához igazodva a 189-es rajtszámot kérte, de baleset miatt elakadt a vonata, s arra kért, nem tudnánk-e segíteni neki, hogy időre megérkezzen. A rajtszámot megőriztük, végül 45 perccel az indulás után taxival megjött, és kerékpáron végigkísértük a távon. 

Jó időjárást fogtunk ki, egy 15 perces hóviharral, de úgy vettem észre, a versenyzők ezt is élvezték, örömmel, némi változatosságra utalva emlegették. Hatan egy órával korábban vágtak neki a hosszabbik távnak, hogy beleférjenek a megadott időkeretbe. Köztük volt a csallóközi származású 77 éves zsolnai futó, Simon Sándor is, aki több mint 1100 lefutott maratoni után nálunk 6:52:40 óra alatt utolsóként ért célba. 

Galiba is akadt. A félmaratoni győztese nagy összpontosítása közben majdnem eltévesztette a célt, másfelé vette az irányt, de rákiáltottunk, és észbe kapott. A zselízi Várnagy Péter alaposan rátett a félmaratoni táv kilométereire, nagyjából 28-at. Nem csoda, hogy utolsóként ért célba. Nem vette észre a vágfüzesi fordulót, és a maratonosokkal folytatta. Mikor rájött a kanyartévesztésre, megpróbált az erdőn keresztül visszajutni. Csak pluszadaggal sikerült neki.”

S még egy adalék: vitaminbombaként 90 kiló banán fogyott el a frissítőhelyeken.