Minden összejött a Vízkereszt-maratonon

Talpraesett önkéntesekkel

„Ilyen maratonunk nem volt az utóbbi közel egy évtizedben. Minden úgy történt, ahogy beterveztük. Fennakadás nélkül zajlottak az események, nem kellett egymás után keresnünk a pótmegoldásokat, szóval minden összejött, így a B tervre sem volt szükség. Mindenki lefutotta a magáét, és a szokottnál korábban, bő öt óra után összepakolhattunk. Öt új taggal egészült ki szűk szervezőgárdánk, amely talpraesett önkéntesekből áll. Ismerősi és rokoni szálakon hoztuk magunk közé őket. Azt kérdezték, jövőre is lesz verseny? Már csak azért is megrendezzük, mert nekik is hiányozna.”

Óriási Lencse-fölény

„Előbb Gúta utcáin haladt a mezőny, majd újra a vásártéri versenyközpont felé. Előttünk, az 5. kilométeren már a legjobbak futottak elöl. Nagy előnnyel két maratonversenyző, a későbbi győztes, Lencse Gábor és a mögötte végzett nagyszombati Jo-zef Hrúz diktálta az öldöklő iramot, a félmaraton majdani első helyezettje, a besztercebányai Tomáš Cerovský már akkor alig győzte velük tartani a lépést, pedig a távjának hossza szerint neki kellett volna gyorsabbnak lennie. Aztán ketten elhúztak, majd a balatonkenesei futó nagyon beleerősített, s már akkor a célba ért, amikor a második jóformán még Gútát se látta maga előtt. Közel 11 percet vert rá, két is fél kilométeres előnnyel lett első. Óriási időt futott, ami télen duplán jónak számít. Először járt versenyünkön, később kiderült róla, hogy 2018-ban kezdett futni, szinte a nulláról indult, mert le akart fogyni. Napjainkban már szenvedélyes versenyző.”

Későbbi időpontban

„Maratonunkat egy ideje már nem vízkeresztkor, hanem később rendezzük, mert szeretnénk, hogy minél többen eljöjjenek, és kiszorítani sem akarunk senkit a mezőnyből. Olyan időpontot választunk, amilyet megenged a versenynaptár, ahhoz igazodunk.”

Férjek és családtagok

„Együtt edzenek, s együtt is futottak, csak más-más távon, s mindketten gútaiak. Kiss Zsuzsannát férje kerékpáron kísérte végig a félmaratonon, Pálovics Alica pedig úgy futotta le élete első maratoniját, hogy férje az egyik üdítőállomás önkénteseként segíthetett neki. Láttam olyan ismerős futókat, akiket családtagjaik vártak a célban: ilyen volt a losonci Kováč Tibor, a zselízi Gutrai Krisztián, a farnadi Bödök Elemér, az alsóbodoki Gyepes Dániel… Az első tizenkét év alatt hétszer-nyolcszor én is futottam, azóta nem. Fontolgatjuk feleségemmel, hogy jövőre valamelyikünk elindulna, talán nélküle is olajozottan menne a szervezés. Akárcsak idén.”

Influenzamentesen

„A közösségi hálón megköszöntem a részvételt. Idézem: »Bízunk benne, hogy versenyünkkel sok gútai polgárban felébresztettük a mozgás szeretetét, akár a szabad levegőn is, és ezzel növeltük azok számát, akik a legnagyobb influenzajárványban is kerülni fogják az orvosi rendelőket.« Lekopogom, én még nem ismerkedtem meg ezzel a betegséggel.”