Életveszélyes szakma

Még a szakértőket is meglepi az a határozottság, amellyel Mahmúd Abbász halad a cél, az izraeli–palesztin béke, a palesztin állam megteremtése felé. Nem kis politikai bátorság kellett hozzá: a múlt héten kirúgta a gázai biztonsági szolgálatok vezetőit, amiért nem akadályozták meg a sarm-es-sejki tűzszünet megsértésének számító, Izrael elleni aknatámadás-sorozatot. Kivétel nélkül a néhai Arafat embereiről volt szó. Abbász amellett, hogy látványos tárgyalásokat folytat Izraellel, taktikusan egyeztet a szélsőséges palesztin csoportokkal – főleg a Hamásszal – a tűzszünetről, a háttérben kemény hatalmi harcot vív Korei kormányfővel is. Abbász elnök menesztené a kabinet néhány tehetetlen vagy korrumpálódott miniszterét, ugyancsak Arafat embereit, amivel Korei nem ért egyet. Abbász tehát meg akarja valósítani a nagy csodát, a békét, amihez apróbb csodák egész sorozata kellene, de félő, ehhez nincs elég erős háttere. Izrael is érzi ezt, talán ez az oka annak, hogy korábban sosem tapasztalt gesztussorozattal próbálja meg támogatni a palesztin elnököt. Szorít az idő is, a pár héttel ezelőtti önkormányzati választások eredményei előrevetítik, hogy a nyári parlamenti választásokat a Hamász fogja nyerni, nem a Fatah.

Vakság lenne nem látni: a Hariri volt libanoni kormányfő elleni merénylet részben a kedvezően alakuló izraeli–palesztin folyamatra is csapást kívánt mérni. Ismét destabilizálódhat Libanonban a helyzet, hiszen a vér vért kíván, a térségben a bosszú szent hagyomány. A polgárháborúból kikecmergett, az utóbbi időszakban viszonylagos nyugalmat élvező országban ismét a polgárháború rémképe fenyeget. Szíria a tavalyi BT-határozat ellenére sem hajlandó kivonni katonáit Libanonból, ahonnan a Hezbollah rendszeresen támadja a határhoz közeli izraeli településeket. Nyilvánvalóan Szíria áldásával – ha nem ösztönzésére. Mint ahogy az is egyértelmű, Izrael nem elsősorban a Hezbollah által érzi fenyegetve libanoni határait, hanem az erős szíriai csapatok által. És az is egyértelmű, hogy átfogó közel-keleti rendezés az izraeli–szíriai békekötéshez elvezető tárgyalások megkezdése nélkül elképzelhetetlen. Hariri volt a legtekintélyesebb libanoni politikus, aki átállt a szíriai csapatok távozását követelő ellenzékhez.

Mintha a Közel-Keleten fokozottan érvényesülne a minden mindennel összefügg elve. Hariri meggyilkolásának következményei az egész békefolyamatra csapást jelenthetnek. Az izraeli titkosszolgálat, a Sin Bét szerint tartani lehet egy Abbász elleni merénylettől is. Az izraeli szélsőjobb kampányt indított az izraeli kormány ellen a gázai kivonulási terv miatt, a kormányfő és a miniszterek hetek óta fenyegető üzenetek százait kapják, a zsidó városok utcáin leggyakrabban olvasható falfirka: Saron, elkapunk! A Sin Bét szerint mindezt nagyon komolyan kell venni, s a titkosszolgálat különösen tart attól, hogy a zsidó szélsőségesek hatalmas robbantásos merényletet hajthatnak végre az iszlám harmadik legszentebb helye, a jeruzsálemi Mecsetek tere ellen. Egy ilyen provokáció az egész térséget lángba borítaná, megtorpedózná a kivonulási tervet, az izraeli–palesztin kiegyezést.

A tanulság: a Közel-Keleten a békecsinálás életveszélyes szakma.