Egzotikus formák

 A legjobb (adat)elemzők azonban egyetértenek: Trumpék pünkösdi királysága hamarosan véget ér, a jelöltséget pedig fősodorbeli politikus nyerheti el.

Ez a tendencia általánosítható. A gazdasági világválság felgyorsította azt a folyamatot, ami Nyugaton már a kilencvenes évektől dübörög, azaz a lakosság bizalomvesztését a standard politikai pártokban és politikusokban. Ez előbb a szélsőjobbos populizmus felerősödését okozta – ilyen hullámok azóta is rendszeresen előfordulnak –, majd pedig különböző, magukat a „pártléttől” elhatároló alakzatok jelentek meg a palettán. A legutóbbi tendencia pedig az újbalos mozgalmak (mint a görög Sziriza, a spanyol Podemos) megerősödése.

Közép-Európába az ilyen folyamatok mindig egy kicsit később gyűrűznek be, hiszen eleve a demokratikus politikai rendszer is jóval később jelent meg. Szlovákiában az első igazán jelentős, nem standard típusú párt az Egyszerű Emberek volt. A szlovákiai választási rendszer repedéseit kihasználva 150 fős listájára néhány „minipárt” (a Matovič-féle belső mag, illetve a később a buliból kiszálló OKS és KDS konzervatív pártok) kampánynégyesei mellett független jelölteket vett fel. (Ugyanezen a 2012-es választáson a magát szintén nem pártként definiáló 99% a célegyenesben bukott el.) Azóta a palettára került a Sieť, amely nem párt, hanem háló, nem elnöke van, hanem gazdája, és nem politizál, hanem szolgál. (Legalábbis elvileg.)

Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a nem-pártok itt sem tudnak igazán stabillá válni. Az egzotikus formáknak van egyfajta vonzereje, de a tartós sikerre kevesebb esélyük van. Az Egyszerű Emberek megkezdték az átalakulást egy standardabb, konzervatív párttá, ezzel kiváltva a KDH ellenszenvét (meg is próbálták magukhoz csábítani Matovič több keresztény-konzervatív képviselőjét). A fúzió a Lipšic-féle Novával szintén ezt a vonalat erősíti. A Sieťet pedig jelenleg jobban zavarja, mint segíti hálózati formája, hiszen a választók egyre kevésbé értik, mi is ez az „izé”, mit lehet tőle várni, mit fog tenni a parlamentben.

Ez nem azt jelenti, hogy a standard pártok közül mind jó. Sőt. De aki nem hallja meg az idő szavát, és a nem standard típusú pártjának első lendületét és első szimpátialöketét nem tudja kihasználni arra, hogy valamiféle megszokott politikai formát találjon projektjének, az a felbomlást kockáztatja. Matovič ezt megértette, de a jelek szerint csak öt perccel éjfél előtt. Most a túlélésért küzd. Procházka és a Sieť viszont rohan az ismeretlenbe úgy, hogy ma nagyon kicsinek tűnik a növekedési potenciálja, és a pártelnök erodálta a lakosság reményeit és bizalmát.