<p>Cseresznyét válogattam a piacon vidáman. Megjelent egy ismerősöm, s köszönést mellőzve szapulni kezdte a világot. Hogy manapság milyen szemetet árulnak! Mutatott körbe a pompázatos gyümölcs- és zöldségkínálaton.</p>
Egy sütő robbanása
Aztán a politikát kezdte szidni, amit szó nélkül hallgattam, mert nemrég még ő maga is aktív politikus volt. De amikor azon kezdett siránkozni, hogy micsoda unalmas egy város ez a Pozsony, letettem a zacskót, és megkérdeztem, mi hiányzik neki. Kicsit elbizonytalanodva válaszolta, hogy nincsenek programok. Milyen programok? Hát..., programok, úgy általában. Miközben nem messze a piactól egy nagy tábla hirdette csak arra az aktuális hétre, s csak a mi városrészünkben várható tömérdek programot.
Nem ez az első eset, amikor azt hallom különböző településeken élő emberektől, hogy náluk nincs élet, az ő városukban/falujukban nincsenek kulturális események, a falunapokat kivéve dögunalom van. Néhány éve végeztem a Fórum Intézetben egy kutatást a dél-szlovákiai kulturális életről. Ebből viszont az derült ki, hogy a legtöbb helyen igenis vannak események, csak éppen a látogatottságuk lanyha. Mi ennek az oka? A tájékozatlanság? A látogatottságról joggal gondolhatjuk, hogy a tájékozottságtól függően alakul, vagyis minél informáltabbak a lakosok, annál többen és annál gyakrabban látogatják az akciókat. Ez azonban csak részben igaz. A felmérésből az is kiderült, hogy a lakosok többsége rendelkezett ugyan a kellő információkkal, mégsem járt a rendezvényekre. Sőt, ezekre inkább csak egy kisebb csoport járt, s általában mindegyik rendezvényt ugyanazok az emberek látogatták.
Azt gondoltam, azóta változott a helyzet. Ma már csak az tájékozatlan, aki az akar lenni, hiszen a kisebb településeken is működik internet, de aki nem online, az hallja a hangszórón keresztül, elolvashatja a boltokban és a közterületeken kiragasztott plakátokon. S ma már még több helyen van még több jó rendezvény, mint azelőtt. A szervezőktől viszont ugyanazt hallom, amit a felmérés idején: a falunapokon, a magyarországi előadókra és a sütés-főzésre alapuló akciókon kívül, a kisebb és/vagy hazai vendégekre épülő kulturális rendezvények iránt továbbra is kicsi az érdeklődés, s ezeken minden alkalommal ugyanaz a szűk közönség látható. S ha a rendezvény támogatásból valósul meg, amihez le kell adni a közönség névsorát, bizony előfordul, kicsit csalni is kell ahhoz, hogy összejöjjön az a néhány aláírás. Egy tudós barátnőm, izgalmas személyiség mondta, hogy talán többen eljönnének a vele való beszélgetésre, ha tudnák, hogy neki is felrobbant a sütője, mint az egyik magyarországi főzősztárnak.
Minimum egy sütő robbanása. Ez kell, hogy ne unatkozzunk?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.