Van, amiért nem a humorista felel

Önök számára is körvonalazódik már, milyen Molnár Csaba rendező Pozsonya? Azt, hogy multikulturális és többnyelvű, már a beharangozókból tudtuk. A sorozat felében járva leszögezhetjük, hogy a nemzetiségek együttélésének bemutatása nem csupán hangzatos címszó volt. Nastaran Motlagh ilyen szempontból nagyszerűen illik a képbe.

Teheránban nőtt fel, tizenöt éves volt, amikor a zöld forradalom elnyomását követően családja elhagyta az országot. A Silné reči stand-up show-ban tűnt fel (ennek kapcsán korábban beszélgettünk, interjúnk itt olvasható). Először angolul szórakoztatta a közönséget, majd fokozatosan, óvatosan szlovákra váltott. Bár a perzsa és az angol után a szlovák már a harmadik nyelve, fontos számára, hogy anyanyelvén tudjon a közönségéhez szólni. Humoristaként gyakran mutat rá a társadalom diszkriminatív tendenciáira. Már nem csak a pozsonyi klubok látogatói ismerik: a Pressburg Nasijaként a tévés közönség előtt debütál.

Nasi számára hogyan kezdődött a Pressburg?

A forgatás előtt volt egy miniprojektünk Csabival (Molnár Csaba – A szerk. megj.), aki arra kért, hogy készítsünk egy vázlatot. Hogy beszélgessünk a kisebbségi létről. Számomra az volt izgalmas, hogy milyen módon szerette volna megmutatni, hogy Szlovákiában kisebbségek is élnek.

Ez az első színészi szereped. Merőben más kamera előtt állni, mint egy stand-upos fellépés?

Humoristaként magamnak kell megfelelnem. A kamera előtt pedig másnak – ilyenkor az a lényegi szempont, hogy milyennek lát téged a rendező.

A karakter, akit játszol, a realitás és a fikció határán mozog. Milyen volt magadat játszani, vagyis egy olyan szereplőt, aki nagyon közel áll valós önmagadhoz?

Vicces volt, mivel bele kellett gondolnom, hogy milyen kép él rólam az emberekben. Miközben ezt azzal is össze kellett vetnem, hogy saját magam mit gondolok magamról. Bevallom, eddig úgy voltam vele, hogy afféle emós humorista vagyok. Aki fekete ruhát vesz fel, miközben arra törekszik, hogy komolyan vegyék az emberek. De úgy néz ki, hogy a közönség egy kissé más képet alakított ki rólam. Hogy én akár egy cuki személyiség is lehetek a szemükben. Kevésbé emós… inkább bájos.

Viszont biztos, hogy nem csupán bájos vagy, hiszen komoly feladatokat vállalsz magadra. A Szlovákiába érkező bevándorlók integrációjának aktivistája vagy, pár éve pedig a multikulturális [fjúžn] fesztivál egyik arca is. Lassan tizenöt éve élsz Szlovákiában: a bevándorlókkal és a kisebbségekkel szembeni tolerancia tekintetében tettünk-e előrelépést ez alatt?

Őszintén szólva, szerintem nem. Azt érzem, hogy az emberek egyre kevésbé megértőek egymással szemben. Keresztül mentünk bizonyos változásokon, amelyeknek egy mértékig, azt hiszem, értem is az indítékát. Összeségében azt gondolom, hogy ez most inkább egy negatív folyamat, és hogy nem léptünk előre. Ezt bizonyítja például az is, hogy most éppen egy ilyen kérdést teszel fel nekem...

Ez elég pesszimistán hangzik. Jól érzed magad Pozsonyban?

Természetesen! Megvan az ittani egyszerű életem, amit nagyon szeretek, de érzékelem a negatív vonatkozásokat is.

Hogyan hat rád a jelenlegi kormány nacionalista irányvonala? A stand-up-fellépéseiden reagálsz a politikai történésekre?

Mindig azt gondoltam, hogy a nacionalista tendenciák a szlovák társadalomban azzal függnek össze, hogy a szlovákoknak fontos, hogy találjanak maguknak egyfajta identitást. Hogy jobb érzést kell kialakítaniuk magukban arról, hogy milyen szlováknak lenni. A politikai történésekkel szemben azonban kritikusaknak kell lennünk – fontos, hogy legyen olyan stand-up, olyan humor, amely a kormány elleni kritikát is megfogalmaz.

A humorista feladata, hogy reagáljon a politikára?

Természetesen reagálhat rá, de nem a humorista felelőssége befolyásolni a történéseket.

Milyennek látod a kisebbségi létet Szlovákiában?

A kisebbségek szeretik itt azzal kezdeni, hogy mi csak egy kisebbség vagyunk. Magyarok és a külföldről érkezők is. Az identitásuk fő vonásaként élik meg – még akkor is, ha mondjuk a szlovákokéhoz nagyon hasonló tapasztalataik vannak.

Lehet ez pozitív dolog is?

Lehet. Azonban a konkrét ember személyiségétől is függ, hogy pozitívnak éli-e meg, vagy épp ellenkezőleg.

Az a Pozsony, amit Molnár Csaba megmutat ebben a sorozatban, a te Pozsonyod is? Azonosulsz ezzel a képpel?

Mindenképp. És főleg azoknak izgalmas, akik nem itt élnek. A pozsonyiak számára ez jelenti a mindennapokat.