Dicsérik a fogcsikorgató reformunkat

A legrosszabbak vagytok – közölték Csáky Pállal a héten Brüsszelben. Tudjuk – nyugtázták itthon, és majd jobban igyekszünk – tették hozzá. Az európai léptékű regionális fejlesztés (beleértve a mezőgazdaságot) nálunk sokszorosan hátrányos helyzetű gyermek, Mečiaréknak csak az volt érdekes belőle, ahol pénzt lehetett juttatni a klientúrának, az első Dzurinda-kormánynak csak a tűzoltásra futotta és a mostani is távol van a példamutató állapottól. Az utóbbi években azért el kell ismernünk az igyekezetet, de ez még nem az igazi. Ha nem lennénk szenvedő alanyok, elégedetten figyelnénk, a sok hűhó után miként közeledik az igazság pillanata, amikor befizetjük 10 milliárd koronás tagdíjunkat az Unióba, de felkészületlen rendszerünk és lakosságunk nem tudja lehívni a nekünk járó 17 milliárdot. Indok persze sok lesz, ebben nagy tehetségek vagyunk, mérce viszont csak kettő: mire képes mellettünk Magyarország és Csehország. Ha ők jobbak lesznek, akkor a hiba bennünk van. A héten mindenesetre a kormányban nagy volt a pánik és sok új jelentés megírását határozták el. A változáshoz azonban másra is szükség van, jövő ilyenkorra kiderül, mire voltak képesek. Meg talán sikerül beindítaniuk a strukturális alapokhoz képest aprócska idei Phare pályázati programokat is, amelyek meghirdetése szintén nagy csúszásban van.

De van olyan területe is a gazdasági reformnak, amelyen lassan már példamutatóvá válunk. A kormány a héten jóváhagyta a luxusadó-emeléseket és az egyenadót. A változások nem annyira meredekek, mint azt tervezték: a dohányosokat nem sajnálta senki, az alkoholt viszont nem emelték az egekbe, kompenzálva ezt a benzin háborús árával. Az egyenadóból is lejjebb engedtek egy százalékocskát. Meglehetősen szerény engedmény ez, de azért két dolog a javukra szól. Továbbra is érvényes az ígéret, ha többet hoz az államkonyhára az új rendszer, mint a mostani, lejjebb viszik a terheket, ismert a cél is: 15-16 százalékos egyenadó és kb. 17 százalékos hozzáadottérték-adó. Másrészt pedig a héten újabb lépést tettek az állami kiadások lefaragásának útján és bár ez nem halad rakétaütemmel, talán veszélyes késedelmet sem szenved még. Az adóreform kapcsán fura helyzetbe kerültünk. Éveken át irigyeltük Csehországot és Magyarországot az ottani reformokért, miközben az ott élő átlagpolgárokkal találkozva meglehetősen cifra véleményeket hallhattunk. Most, legalábbis Csehország viszonylatában mi kerültünk hasonló helyzetbe. A szlovák adóreform arrafelé hatalmas politikai vihart váltott ki, a kormányon lévő szociáldemokraták túlzottan radikálisnak tartják, de közben nincs receptjük a romlás megállítására. A kormányra készülő jobboldal viszont példaként állítja az ország elé a szlovák modellt, ilyen is először történik meg az elmúlt tíz év alatt. Ezt a véleményt különféle fontos külföldi intézmények is osztják. ĺgy most mi kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy külföldön esetleg dicsérettel emlegetik a szlovák reformot, miközben mi hangosan, vagy csak magunkban, cifrákat fogunk mondani.

Júniusban ráadásul várhatóan bekerülünk a szociális ellátó rendszer reformjának a sűrűjébe, ott is lesz miért kapkodnunk a fejünket. A héten a szociális minisztérium erősítette meg, hogy kitart a betegsegély rendszerének átalakítása mellett. Ezzel a betegsegély várhatóan véget ér szociális intézményként működni és arra szolgál majd, amire létrehozták – a valóban betegek fizetéskiesésének pótlására.

A változás kellemes oldalát a társadalombiztosítási elvonások régen aktuális csökkenésében érezzük meg. Az átlagembert ugyan első hallásra közvetlenül nem érinti, de talán eljutunk oda, hogy egy-egy konszernen belül Szlovákiában nem lesz négyszer magasabb a megbetegedések aránya, mint mondjuk Tunéziában. Ez pedig mindenkinek érdeke, hiszen minél több helyen tömik el a közpénzek még mindig sok lyukból folyó zsákját, annál kevesebbet kell elvenni azoktól, akik ebben az országban a rendszerből nem csak kapni szeretnének, de fizetnek is bele.