Csukamájolaj

Alapkérdése a szlovák demokráciának: jogsértő-e az az orvos, aki leerőszakolja a gyerek torkán az ocsmány csukamájolajat? Józan paraszti ésszel a verdikt: jogsértő, de nem bűnös. Ezért fölösleges a „szent cél”, Mečiar kiiktatása érdekében látszatvitát folytatni arról, beavatkozik-e a Nyugat a szlovák választási kampányba, vagy sem. Igen, szemérmetlenül beavatkozik. Nem a NATO-nak vagy az EU-nak van szüksége arra, hogy a „demokratikus” szlovák sajtó Brüsszel fogadatlan prókátoraként unalomig bizonygassa: a meghívónak joga van megszabni a feltételeket, meghatározni, melyik szlovák párttal, vezérrel igen és melyikkel nem. Ugyanis nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a demokráciára felesküdött szlovák erők képtelenek voltak teljesíteni alapvető feladatukat, visszafordíthatatlanná tenni a demokratikus fejlődést, a társadalom ugyanolyan beteg, mint négy éve. Ezt doktor Brüsszel felismerte, és elővette a csukamájolajat. Bízzunk benne, hogy nem késett el. Mert a társadalom betegségének fokát jelzi, hogy „demokratáinknak” nemcsak Brüsszel mentőöveire van szükségük, hanem a sajtóéra is. Megint a média akarja megoldani azt, amit a jól fizetett pancserek elpuskáztak, Lexa-ügyet, privatizációt, korrupciót, buta törvényeket. Megint azt hiszi magáról a sajtó, hogy a társadalom lelkiismerete, pedig csak a politikai elit ruházza rá saját felelősségét. Ezt nevezik szereptévesztésnek. Az angol parlament alsóházában még a kormánypárti honatyák is átharapják egymás torkát, amiért a Blair-kabinet támogatja Amerika esetleges Irak elleni akcióját. A politikai réteglapokat leszámítva a nagyérdeműt az foglalkoztatja, hogy a felsőház ellenzi azt a törvényjavaslatot, amely betiltaná a rókavadászatokat. Kékvérű uraimékat nem érdeklik az állatvédők, a lordok ragaszkodnak a hagyományokhoz, mondván: e sport betiltása sértené alapvető emberi jogaikat. Margaret Thatcher azt mondta, jó lenne, ha Nagy-Britannia fokozatosan kihátrálna az Európai Unióból. De ott nem ez a hír, hanem az, hogy a Vaslady beteg, ezért visszavonul a közéletből. Mert sajnálják, mert tisztelik, mert mindörökre ő az egyedüli, az utánozhatatlanul brit Vaslady. Meg az a hír, hogy a 101 éves anyakirályné lassan teljesen megvakul. Mert őt szeretik, mert ő a jelkép.

Visszatérve a csukamájolajhoz: tudják, mikor lesz itt demokrácia? Nem novembertől, amikor talán meghívnak bennünket a NATO-ba, és nem is 2004-től, amikor talán beoldalgunk az Unióba. Hanem akkor, amikor a szlovák sajtó a csuka véleményére is kíváncsi lesz.