Csecsen csöbör s vödör

Cudar lelkiállapotban van, aki egyrészt szenvedő alanya volt mindannak, ami Csehszlovákiában 1968-at követően Moszkva vezényletével történt, másrészt 2003-ban arról próbál értekezni, hogy az oroszok és a csecsenek konfliktusában melyik félnek van igaza. Az ember hajlamos az „akkor se higgy a görögnek, ha ajándékot hoz” jellegű antik bölcsességhez igazodni. Ugyanakkor mégiscsak szükségünk lenne az idő sebgyógyító hatására. Remarque, ha élne, és regényt írna a kommunizmus utáni kaukázusi konfliktusról, talán ezt a címet adná művének: Groznijban a helyzet változatlan. Úgy változatlan, ahogy akkor a franciaországi fronton is változatlan volt, „csak” éppen tízezrével haltak meg az emberek. Groznijba megérkezett a moszkvai döntés: októberben elnökválasztást tartanak Csecsenföldön. Minden közepesen tájékozott újságíró azt olvashatta ki e hírből, hogy napokon belül még aktívabbakká válnak az egyébként is mindenre elszánt robbantgatók. Megjósolható, hogy csecsenföldi elnöknek lenni – nem lesz életbiztosítás. Akkor se, ha Mohamed próféta zöld zászlaját lengeti, de kétszeresen nem, ha a csecsenek Moszkva emberének tekintik az elnököt. Mélyen a történelemben gyökerezik, hogy még a felvilágosultabbak is „görög ajándéknak” tekintik, ami az oroszoktól érkezik. Már dolgozatom felénél tartok, de még mindig nem árultam el, Moszkvának szorítok-e, vagy Groznijnak. Ha most nagyon sarokba szorítanának is, csak azt tudnám mondani, a két ellenfél közül egyiket se tudnám igazán szeretni. Moszkvát azért nem, mert több mint tíz év alatt semmivel se tudott meggyőzni arról, hogy Oroszország 2003-ban szeretetreméltóbb, mint a Szovjetunió volt 1968-ban. Kétségtelen, hogy gyengébb lett, de ez nem elég ahhoz, hogy azt mondjam, Putyint jobban kedvelem, mint a csecsen robbantgatók parancsnokait. Az oroszországi változások lényege, hogy a felvilágosultabb apparatcsikok átképezték magukat dollármilliomossá. De az se állítható, hogy a kórházi, vagy a színházi túszszedő csecsen „szabadságharcosok”, vagy az öngyilkos robbantgatók jobban kedvelhetők a birodalomépítésről álmodozó, vagy bolsevik funkcionáriusból újgazdaggá lett oroszoknál. Egy világhírű gondolkodó a rendszerváltás másnapján azt jósolta, a kommunizmus bukásával megnyílik az út egy átfogó, felvilágosult világrend kialakulása felé. Ehelyett az esetek többségében a totalitarizmus romjain felvilágosult európai ember számára elfogadhatatlan koncepciók kezdtek megfogalmazódni, vagy újjáéledni. Lehet, hogy Putyin akarata ellen parírozik a nacionalistáknak, lehet, hogy egyetért velük. Tény, hogy a Kreml nem engedheti meg magának az orosz nacionalisták számításon kívül hagyását, így a csecsenekkel csak a fegyverek nyelvén képes tárgyalni. A csecsen vallási vezetők viszont az oroszellenességet kiaknázva építették ki bázisukat. A békére vágyó egyszerű emberek pedig a rendszerváltással csöbörből vödörbe kerültek.