Charlie vagyok vagy nem? – vita a szólásszabadság határairól

MTI-HÁTTÉR

A válogatás nélkül mindenkit kifigurázó francia lap elleni merénylet vitát gerjesztett a szólásszabadság és a mások kigúnyolásának határairól. A halálos áldozatokat gyászolókkal közösséget vállalók jelmondatává vált Je suis Charlie (Én vagyok Charlie) kijelentést hamarosan követte ennek ellentéte, a Je ne suis pas Charlie (Nem vagyok Charlie). Nagyon eltérő vélemények törtek a felszínre. „Bizarr módon amikor azt mondom, hogy Je ne suis pas Charli, megsértek másokat, de amikor Charlie megsérti Mohamedet, az szólásszabadságnak minősül” – írta egy felhasználó.

Bejárták a világhálót a megölt muszlim rendőr testvérének gyászoló szavai is: „Fivérem muzulmán volt, és olyanok ölték meg, akik muszlimnak tettetik magukat. Ők csupán terroristák, ez a helyzet.” A felhasználók egy része pedig a megölt muszlim rendőrhöz kapcsolta az éles társadalmi szatíráiról ismert francia író, Voltaire szavait, aki a katolikus egyház kifigurázásától sem riadt vissza: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd”.

A The New Yorkerben Teju Cole nigériai–amerikai író a magazin karikatúráinak sokszorosításával és az újságnak nyújtott pénzügyi támogatással kapcsolatban így fogalmazott: „Itt már nem csupán az ahhoz való jog a tét, hogy valaki azt rajzoljon, amit akar. A gyilkosságokat követően úgy látszik, hogy amit rajzoltak, azt ünnepelni és terjeszteni is kellene. Csak azért, mert valaki elítéli aljas kivégzésüket, nem kell a lap ideológiáját is átvennie” – írta Cole.

Joe Sacco, a brit The Guardian rajzolója A szatíra határai című képregényében azt a kérdést tette fel, vajon a pénzét számoló zsidóról rajzolt kép „ugyanolyan vicces lett volna-e 1933-ban is, mint ma?”

Ezzel szemben Art Spiegelman ismert karikaturista elutasítja az amerikai sajtó többségének álszentségét, amely a sajtószabadság fontosságát hangoztatta, majd megtagadta a Charlie Hebdo rajzainak közzétételét. Spiegelman úgy vélte, a francia magazin teljesítette küldetését azzal, hogy 2006-ban közzétette Cabu vitatott karikatúráját, amely csukott szemmel ábrázolja Mohamed prófétát, amint azt mondja: „Kemény dolog, amikor a hülyék szeretnek.” A rajz nem a prófétát gúnyolja, hanem azokat, akik ölni is készek érte.

A Charlie Hebdo munkatársai gyakran emlékeztetnek arra, hogy rajzaik nem kímélték a kereszténységet és a zsidóságot sem, ám elsődleges célpontjuk az intolerancia és a szélsőségesség volt.