Bevonulás után kivonulás

1979 decemberének utolsó napjaiban Moszkva csapatai beözönlöttek Afganisztánba. „Oroszország álláspontja Közép-Ázsiával kapcsolatban hasonló bármely más civilizált állam álláspontjához, amely érintkezésbe került félvad nomád törzsekkel. Ilyen esetekben természetes, hogy a civilizáltabb állam kénytelen erőt alkalmazni, hogy biztonságossá tegye határait és megvédje kereskedelmi érdekeit.” A magyarázkodás Alekszandr Gorcsakov orosz tábornok nevéhez fűződik, aki 1856-tól helytartó lett a cár által bekebelezett Lengyel Királyságban. Az orosz birodalom az ő vezetésével indult déli irányba: rohammal bevette Taskentet, s tovább nyomult az Indiai-óceán felé, ahol akkor már több évszázada terpeszkedtek az angolok. Ők sem ültek a babéraikon, terjeszkedni próbáltak Indiától északra. Így került két nagyhatalom kereszttüzébe Afganisztán, mely 1747-?ben vált államképletté egy pastu dinasztia uralma alatt. Kabult azonban egyik sem tudta bevenni, így született két gyarmattartó birtokai között egy ütközőállam, amely névleg a brit korona vazallusa lett.

A függetlenség 1919-es kinyilatkoztatása után Afganisztán a szovjet külpolitika hatósugarába került, és nem telt el hat év, amikor területén először jelent meg a Vörös Hadsereg, amely 1929-ben és 1930-ban ismét „vendégszerepelt” az országban. Ezután a múlt század 50-es éveinek közepén erősödött fel Moszkva érdeklődése Afganisztán iránt, amikor a függetlenné vált Pakisztántól Kabul az angolok által elcsatolt területek visszaadását követelte. Így lett Afganisztán az „ellenség ellenségeként” a szovjetek barátja. Muhammad Daud herceg afgán kormányfőként 1954-ben fegyvereket kért az amerikai külügyminisztertől, aki ezt megtagadta. Moszkva viszont folyósított egy 3,5 millió dolláros hitelt, majd egy 100 millióst. Szovjet támogatással műutak, repülőterek épültek Afganisztánban, a hadsereg harckocsikat, repülőgépeket, helikoptereket, korszerű fegyvereket kapott, s 1961-től afgán tisztek mentek a Szovjetunióba továbbképzésre.

Muhammad Daud Khan 1973. július 17-én, felhasználva Muhammed Zahir sah olaszországi tartózkodását, államcsínyt hajtott végre, a köztársaság kikiáltása után felvette az elnöki címet, kormányfő, külügy- és hadügyminiszter is lett. Sorozatban kötötte a Szovjetunióval a szerződéseket és egyezményeket, de gazdasági és belpolitikai intézkedései 1978. április 27-én forradalomhoz vezettek. A fegyveres erők megdöntötték a Daud-kormányt, az ország neve Afganisztáni Demokratikus Köztársaság lett. Muhammad Taraki lett az állam- és kormányfő, de másfél év múlva lemondani kényszerült. 1979. december 27-én Babrak Karmal hajtott végre fordulatot, politikai, erkölcsi, gazdasági és katonai segítséget kérve Moszkvától, mely 1966 és 1976 között több mint 700 millió dollárt fektetett Afganisztánba. A moszkvai Politikai Bizottság 1979-ben 63 szovjet katonai szakértő érkezett Kabulba, élén Ivan Pavlovszkij hadseregtábornokkal. December 25-én repülőgépen négyezer szovjet katona érkezett Kabulba és Bagramba, utána 400 szovjet katonai repülőgép érkezett, ezzel megkezdődött Afganisztán megszállása.

Mivel a szovjet erők 300 mérföldre megközelítették az Indiai-óceán partvidékét és a Hormuzi-szorost, amelyen a világ olajexportjának nagy része bonyolódik, Carter amerikai elnök 1980. január 3-i kongresszusi üzenetében leszögezte: „Bármely külső erőnek minden kísérletét, hogy ellenőrzése alá vonja a Perzsa-öbölt, úgy fogjuk tekinteni, mint mely veszélyezteti az USA létérdekeit... A Szovjetuniónak meg kell fizetnie az Afganisztán elleni agresszió?ért.” Az USA-ba irányuló szovjet kivitel ezután egyharmadára csökkent, a SALT-II szerződést, melyet Carter és Brezsnyev 1979. június 18-án írt alá, az amerikai szenátus nem ratifikálta, mindezt betetőzte a moszkvai olimpia bojkottja.

Az invázió nyomán 85 ezer fő állt szemben a parasztokból verbuvált, rosszul felfegyverzett afgán erőkkel. 1982 végén az afgánok tűzszüneti megállapodást javasoltak. 1986-ban ismét fellángoltak a harcok, majd Washington kezdett „Stinger” légvédelmi rakétákat szállítani az afgánoknak. Gorbacsov 1986. július 28-án bejelentette hat szovjet ezred vissza?vonását Afganisztánból.

Az afgán és a pakisztáni külügyminiszter 1988. április 14-én béke-megállapodásokat írt alá, azok teljesítésére a Szovjetunió és az USA vállalt garanciát. Kabul igyekezett hátráltatni a szovjet erők kivonását, de az 1988. május 15-én megkezdett művelet kilenc hónap alatt lebonyolódott.