Betegek és orvosok

A dunaszerdahelyi orvosok (bár köztük is vannak kivételek) olyan dolgokat követnek el az emberek ellen, amit nem lenne szabad. Mindenkinek jogában áll megtudni, milyen betegsége van. Ha mi megkérjük az orvost, hogy a betegnek ne mondja meg, de a hozzátartozóknak igen, akkor a hozzátartozók elől miért titkolja el a diagnózist?

Élő példa szegény édesanyám esete. Az őt kezelő orvos mindvégig tudta, milyen betegségben szenved, s milyen stádiumban van, minket mégsem tájékoztatott erről. Eltagadta, hogy megjött a CT-eredmény és hogy anyukámnak több áttéte van. Erről mind az utólagosan megkapott papírokból értesültünk. A hálapénzt eltette, de akárhányszor megkerestük azzal, hogy mondjon konkrétumot, soha nem mondott igazat. Édesanyám halála előtt három héttel már csak telefonon „gyógyított”, most ezt hagyja ki, most ezt ne szedje stb., tanácsolta. De az igazságról még mindig hallgatott. Milyen orvos az ilyen? A betegekkel való viselkedésről már nem is beszélve. Az elsősegélyre mentünk egy este, akkor már anyukám nagyon rossz állapotban volt, nem tudott egyedül járni. Megkértem az ügyeletes orvost, segítsen édesanyámat az ágyra feltenni, erre ő anyukámra kiáltott: mi van, maga még menni se tud?

Az is nagyon felháborít, hogy az éjszakai ügyeletes orvosok saját maguk nyugodt pihenése érdekében benyugtatózzák betegeiket, ami lehet, hogy nagyon is káros egyes betegeknek. Anyukámmal voltam utolsó éjjel a kórházban, amikor este 10 óra tájban rosszul lett. Lejött az orvos, adatott anyukámnak két injekciót – az egyiket láttam, magnézium volt, a másikról nem tájékoztatott, hogy mi az, és adott egy gyógyszert is. Ezek állítólag nyugtatók és fájdalomcsillapítók voltak. Anyukám kezdett félrebeszélni, s ezt a nővérek a gyógyszerek hatásával magyarázták, pontosabban azzal, hogy hatalmas adagot kapott. Ha az orvos tisztában van azzal, mennyire legyengült a beteg szervezete, miért ad neki olyan nagy adag gyógyszert egyszerre? Azért, hogy éjjel nyugodtan tudjon aludni?

ĺgy bízzunk meg az orvosokban? ĺgy bízzuk rá szerettünket vagy akár saját magunkat? Én többé nem bízom az orvosokban.

Lábodi Éva, állandó olvasójuk