Az uniós tagság első éveiben veríték, drágaság és remény lesz osztályrészünk

A héten újabb lépést tettek azok a brókercégek, amelyek a Transpetrol meglepő döntésének köszönhetően nagy befolyáshoz jutottak a kassai VSŽ-ben. A felügyelőbizottság irányítását átvéve nem hagytak kétséget afelől, hogy még nincs vége az expanziónak. Következő lépésként mind a két fél a még vagyonalapi tulajdonban lévő 16 százalékért szállt ringbe, az uralomért folytatott küzdelmet ez dönti el. A brókercégek valójában arra a 3 milliárd koronára hajtanak, amelyet az amerikaiak a vételár utolsó részleteként idén fizetnek be. Az amerikaiak számára ennél is nagyobb a tét, a VSŽ urai esetleg beleköthetnek a privatizációs szerződésbe és ez felettébb kellemetlen volna számukra. A brókercégeknek még egy adujuk van, a tíz százalékos vasmű-csomagot birtokló, az egykori vagyonjegyes alapból később Rezeš-céggé változott vállalat bekebelezése, de az említett állami csomagot ezzel sem tudják ellensúlyozni.

A pénzügyi szolgáltatók szomorú világából a héten az SaS háza tájáról érkezett fontos hír. A cégbe előzetes csődbiztost neveztek ki, az ő feladata annak felmérése, van-e értelme lefolytatni az eljárást. Ezzel kapcsolatban néhány hónap múlva várható új fejlemény. A Sporoinvest pedig június 15-ig igyekszik kihúzni csődeljárás-javaslat nélkül, azt ígérve, hogy ekkor ajánlatot tesz ügyfelei betétjeinek kifizetésére. A konstrukció szerint Rudolf Mosny amerikai-szlovák vállalkozón keresztül tengerentúli befektetőkkel tárgyal a cég konszolidálásáról. Most már az ügyfeleken múlik, elhiszik-e, hogy a nagy amerikai befektetési csoportoknak épp ez az üzleti céljuk. A Horizont háza tájáról pedig olyan hír érkezett, hogy az egyik pénzzé tehető beruházást, a Tatra Thermált éppen megpróbálják kimenteni a csoportból. Az ideiglenes csődbiztos pedig azt jelentette be, hogy az illetékes bíróság napokon belül meghirdetheti a BMG Invest elleni csődeljárást, vagyis megkezdődhet a megmaradt vagyon eladása és az ügyfelek kárpótlása (ha esetleg jut nekik valami). Az utolsó pillanatban vett meglepő fordulatot az áramszolgáltató vállalatok részleges privatizációja. Ez eddig feltűnően csendben folyt, a KDH az utolsó pillanatban, a kormányülésen emelt politikai vétót a javaslatok ellen. A párt annak az osztrák szolgáltatóak az érveit tette magáévá, amely 21 millió euróval kínált többet az egyik cégért, mint német riválisa. Választ csak a hónap második felében kapunk. Ilyen viszonyok közt annak felhánytorgatásán sem csodálkozhatunk, hogy a privatizációs tanácsadó néhány áttételen keresztül kapcsolatban áll a vitás német győztessel. A privatizációs miniszter egyéb szempontokkal érvel, viszont azért érdemes végiggondolni, mennyi helye is lenne a hazai költségvetésben az említett százmillióknak. A témához kapcsolódó hír, hogy a kormány gyorsítani szeretné a Szlovák Villamos Művek privatizációját. Ez sem lehet egyszerű dolog, hiszen aki egy ennyire eladósodott céget valóban csak az vesz meg, aki nagyon előre gondolkodik. A téma néhány lépcsőt kihagyva a jövő héten egyenesen a kormány elé kerül. Ha figyelembe vesszük, hogy a legújabb bejelentés szerint a nyári hónapokban a vízműtársaságok is megalakulnak, akkor lassan már kijelenthetjük: a kormány huszáros hajrával sokat behoz abból a hátrányából, amelyet eddigi araszolgatásával szedett össze.

A héten tanúi lehettünk az első hideg, de őszinte zuhanynak az európai uniós tagsággal kapcsolatban. Egy pozsonyi szemináriumon hangzott el, hogy a belépés miatt a közüzemi árak, ezenkívül a dohány, az alkohol és az üzemanyag bizony megdrágul. Arra pedig nem számíthatunk biztosan, hogy ezzel a fizetések is emelkednek, hiszen ezek közt nincs összefüggés. Cserében pedig ebben az első időszakban csak reményt kapunk, hogy egyszer talán nálunk is jobb lesz az élet.

Ez sem megvetendő, meg hát a reménykedéssel az elmúlt egy évtizedben néhányszor már próbálkoztunk, talán most esélyünk is van a sikerre.