Az ügynök élete

Nem értem, hogyan engedhette be a portásnő az épületbe. A bejárati ajtón jókora betűkkel ott virít, hogy ügynökök kíméljenek minket, mert ha nem kímélnek, megbánhatják. Mindegy, emberünk valahogy bejutott és délután kettőkor, a legnagyobb bolondokháza idején feltépte irodánk ajtaját. Ilyenkor mindenki a számítógépek fölött görnyed és igyekszik behozni az ebédszünetet. A harsány „Jó napot!”-ra először senki sem fordul felé, hiszen név szerint senkit sem szólított meg. Aztán mikor hősünk egy bővített mondatban is melegen üdvözli a szorgalmas sajtómunkásokat, egy emberként meredünk rá. Ekkor derül ki, hogy sötétzöld viharkabátot, élénkrózsaszín zakót, mindehhez pedig krémszínű inget és lilás nyakkendőt visel, ráadásul egy szürke bőrönd is van nála. Ez utóbbit gyorsan a helyiség közepére löki, és már csukja is be maga mögött az ajtót. „Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek cégünk legújabb, 2003-as kollekcióját!” – kiáltja lelkesen, és nyitná a cuccot. „Ne fáradjon, nem vásárolunk!” – vágom rá gyakorlottan, hiszen mostanában az utcán járva is számos fergeteges ajánlattal zaklatják az embert. „Ó, drága hölgyem, nem is kell vásárolnia! Megnézni és megszagolni ingyen is lehet” – feleli nyájasan a vendég, és kitárja a koffert, melyben rikító színű üvegcsék sorakoznak, a rohamosan terjeszkedő olasz cég jövő évi parfümjei. „Vásárolt már karácsonyi ajándékot szeretteinek?” – kérdi indiszkrét módon, némi lelkifurdalást okozva. „Nem pacsulit veszek nekik, az biztos! És most hagyjon minket dolgozni!” – előz meg a válasszal kollégám, akit könnyű kihozni a sodrából. „Dolgozzanak csak, én addig kipakolom az akciós készletet. Tíz percet kérek!” – rikkantja idiotisztikus-vidáman, mint akinek meg sem kottyan az elutasító hangnem. „Felesleges strapálnia magát! Viszontlátásra!” – mondom jéghidegen, és visszafordulok a monitorhoz. Derűs napot kívánva köszön el, és halljuk, ahogy a szomszédba kopogás nélkül benyit. Nemcsak jegyellenőr, ügynök sem lennék soha, villan át az agyamon. Az ügynököket mindenütt utálják, a frusztráltabbak fenékbe rugdossák őket, felmossák velük a folyosót. Nem tisztelik bennük a munkásembert. Én is ilyenné váltam volna? Hová lett belőlem az empátia?! Legalább megszagolhattam volna azt az akciós árut...!