Az írás elszáll…

Hivatalnokok, üzletemberek, írók, figyelem: itt a százszor használható papír! Egy multicég piacra dobta ezt a találmányt, méghozzá környezetkímélő megfontolásból. Első ránézésre teljesen átlagos, fehér papír, ám a rányomtatott szöveg csupán huszonnégy órán keresztül olvasható, aztán fokozatosan eltű?nik. A papír végül ugyanolyan fehér lesz, mint újkorában, és akár száz alkalommal is felhasz?nálható. A láthatatlan tintát már ismerjük a kémfilmekből. A tejjel írt titkos üzenetek előcsalogatásának módját is megtanultuk, a tévéhíradóban pedig arra a vicces tényre is figyelmeztettek, hogy a bolti blokkok néhány hónap elteltével kifakulnak, ezért nagyobb értékű árucikkek számláját saját érdekünkben fénymásoljuk. Ilyesmit azonban a legkreatívabb forgatókönyvíró sem tudna kitalálni. Bolygónk megmentése ugyan fontos feladat, ám az „öntörlő” papír szerintem nem megoldás. Gondoljunk csak bele. Mit nyomtatnak ki manapság egy hivatalban? Csakis azt, amit a szabályok értelmében nem elegendő elektronikus formában tárolni. Az emberiség nagy találmánya, a számítógép pár év alatt jelentősen csökkentette a papírhasználatot, és saját mikrokörnyezetemben tett megfigyeléseimre hivatkozva bizton állíthatom, nincs akkora papírpazarlás, mint mondjuk az előző rendszerben volt. Ráadásul az unatkozó hivatalnokok manapság már nem rajzolgatással ütik el az időt, hanem számítógépes játékokkal. És bizony üzlet is van a dologban: a cég arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a különleges papír csak egy különleges nyomtatóval együtt működik, amelyet természetesen tőlük kell megvásárolni.

Sajtóközleményükben az áll, hogy becslések szerint a különböző hivatalok világszerte évente 15 200 milliárd oldalnyi papírt produkálnak, és ezek 44,5 százalékát egyetlen olvasás után a szemétbe dobják. Hát, hiszem is, meg nem is. És nem tudom nem továbbgondolni a dolgot. Hamarosan felbukkannak azok a spekulánsok, akik ilyen papírra nyomtatják az adásvételi szerződéseket, megállapodásokat, végrendeleteket. Kezemben a hivatalosnak tűnő papír, másnap viszont már csak egy üres lapot lobogtathatok a rendőrségen, a nyomozók pedig elnézően csóválják a fejüket, vagy rosszabb esetben elmeszakértőt hívnak. Ha pedig véletlenül egy ilyen papírra írok egy ilyen jegyzetet, hiába küldöm el a szerkesztőségbe, mert üres hasábok mégsem jelenhetnek meg. Akinek hozzám hasonlóan az írott szó a kenyere, legyen résen: mostantól jól nézze meg, mire nyomtatja ki a szöveget. Vagy még jobb, ha gyorsan vásárol egy számítógépet. Nyilván olcsóbb, mint az a bizonyos különleges nyomtató…