Az ifjabb Mikulás

Az elmúlt hét abszolút főszereplője egy idős, pocakos, fehér szakállú öregúr volt: a Mikulás. Ő integetett minden édesség dobozáról, reklámplakátról, kirakatból. Nagyvárosban közlekedve egy-egy élő verzióba is bele lehetett botlani, többnyire bevásárlóközpontokban bukkant fel, szaloncukrot osztogatott, csinálták a felhajtást butikok, játékboltok bejárata előtt. A szülők nehéz kérdésekkel találhatták szembe magukat, ha romlatlan lelkű kiskorúval indultak útnak, és előtte nem készültek fel alaposan a várható stresszhelyzetekre. Egy ismerősöm – ötéves kislány anyukája – mesélte a következő tanulságos történetet. A hipermarketből kifelé menet toppant elébük teljes díszben a puttonyos ember, napokkal a indokolt jelenlét hivatalos dátuma előtt. Szaloncukor helyett szórólapokat osztogatott, egy új cipőboltba csalogatva a kedves vásárlókat. Nem lehetett őt nem észrevenni, sem eltakarni a gyerek szemét, aki ebben a korban még teljes szívvel hiszi, hogy a Mikulás az ablakon át mászik a lakásba, és ha egész évben jól viselkedett, szépen kitisztította cipőjét, édes ajándékokat csempész bele. A lányka türelmetlenül várta a fontos estét, készült rá, az oviban hetek óta dalokat, mondókákat tanultak, sőt a rénszarvasoktól az ördögön át az angyalig mindenkiről mindent tudott már. A szülők azonban észrevették, hogy a gyerek mostanában egyre gyanakvóbb. Megingani látszik, kételkedik, agyafúrt kérdéseket tesz fel az ajándékozás mikéntjéről, technikájáról és logisztikájáról. És erre tessék: itt ez a furcsán viselkedő figura, piros gúnyában, süveggel a fején, és határozottan vattaszerű szakállal. A hipermarketi Mikulás legtámadhatóbb jellegzetessége mégsem szakálla, hanem zsenge életkora volt. Húsz-huszonkét éves lehetett mindösszesen, pocaknak semmi nyoma rajta, csizma helyett pedig egyszerű tornacipő volt a lábán, sőt a köpeny alól a farmernadrág alja is kilátszott. Nyilván egyetemista idénymunkás, ők bármilyen melót elvállalnak ünnepek előtt. „Tudod, az van, hogy ma a felnőtteknek osztogat ajándékot a Mikulás bácsi” – kapott észbe az anyuka, ám a válasz nem igazán tetszett a gyereknek. Ráadásul visszafelé jövet olyat láttak, amire már nem lehetett meggyőző magyarázatot találni. Az ifjú Mikulás szakálla a nyakában lógott, ő pedig épp mobiltelefonált. Ügyet sem vetve arra, micsoda pusztítást végez a gyermeki lelkekben felelőtlen viselkedéséve. Oda a csoda, egy szép illúzióval kevesebb, gondolta az anyuka. Fogta a gyerek kezét, szótlan-szomorúan bandukoltak egy darabon. Egyszer csak megszólalt a lányka: „Anyu, tudod, ki volt ez? A Mikulás bácsi fia! Felhívta az apukáját, megkérdezte, kinek mit adjon ajándékba. Még fiatal, nem tud egyedül dolgozni..!”