Az elvesztett Szovjetunió

Zvjagincev orosz rendező új filmje volt. Már az előzővel, a 2003-as Visszatéréssel is mély sebeket ejtett a lelkemen. Napjaink egyik legnagyobb orosz rendezője Zvjagincev, akit mellesleg világviszonylatban is a legek között említhetnénk, ha ismernénk (eléggé) a kortárs orosz filmet. De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy új filmjét Vyhostenie (Kiutasítás) címen vetítették. Izgnanyie az eredeti orosz címe: Magyarul előbb a „száműzetés”, később a találóbb „kiűzetés” szóval nevezték meg. A mély döbbenettől, amelyet az erős művészi hatás okozott, nem jutott el a tudatomig, hogy szlovákul miért is a Vyhostenie címet kapta a film, hiszen, ha akarom, valamelyest benne van ez a tartalom is, de elsődlegesen nem erről szól. Egyik régi ismerősöm a vetítést követően a teremből kifele jövet arról beszélt, hogy az „izgnanyie” szónak több jelentése is van, a címfordító biztosan megnézte az elsőt, s mivel esetleg nem látta a Zvjagincev-opust, el is fogadta azt. „De mi, régi jó oroszosok még tudjuk – magyarázta –, hogy ez a szó gyerekelhajtást is jelent.” A film pedig erről szól.

A minap az egyik televíziós vetélkedő kérdése volt, hogy milyen betűt jelöl az azbukában a magyar „b”. Na, jó kérdés, az „izgnanyie” fordítási problémáihoz nem tudtam érdemben hozzászólni, mert annyira már nem terjed orosztudásom, de íni csak tudok még?! Azonnal próbára is tettem magam. És már vetettem is papírra egy jól ismert dal első sorát, illetve a legjobb tudásom szerint igyekeztem, hogy: „perevoz dunyjá gyerzsála”. Nagy erőfeszítésbe került, mit mondjak. Aztán az olvasással próbálkoztam. Ez jött be az interneten: knyígi na inosztránnih jazikah – ezt még értem is jóformán, a szlovákkal összevetve meg tudom fejteni a jelentését. De sokkal többet nem. Bár az hagyján, hogy én nem! Jó ismerősünk él egy magyarországi kisvároskában, aki a Szovjetunióból jött feleségül magyarhonba. Az őszi búcsúkor minden évben eljön hozzánk, a családhoz látogatóba. Csodálatos, nyitott teremtés, gyönyörűen beszél magyarul, helyes szlávos akcentussal. Megesett, hogy ugyanakkor jött, amikor oroszul jól beszélő kollégám is nálunk járt. Gondoltam, összehozok egy szívet melengető, nagy találkozást, hiszen ismerősöm rég nem járt messzi szülőföldjén, s nem beszélt oroszul. S bemutattam egymásnak az echte orosz asszonyt és a kollégámat, aki többször megjárta Moszkvát, Szocsit, Leningrádot. S még Gorbacsovtól is névre szóló meghívót kapott egy fesztiválpartira. Mi több, még Tunéziában is fürtökben ragadnak rá az orosz asszonyságok. Kollégám azon nyomban megeresztette az orosz szövegfolyamot, orosz ismerősöm meg csak bólogatott, hogy da, da, da… aztán megszólalt, hogy nem lehetne inkább magyarul, az orosz nem igazán megy neki. Ő ugyanis kaukázusi.

Számomra akkor és ott esett szét a Szovjetunió, nem 1991-ben! Attól, hogy én évekig az orosz asszony, a „zsenscsina” ideálját láttam és szerettem ebben a kedves ismerősömben, majd kiderült, hogy valójában nem beszéli, sőt igazából nem is beszélte az orosz nyelvet.