Az ajándékozás mikéntje

Mindig irigyeltem azokat, akik már nyáron tudták, kinek mit. Sőt, meg is vásárolták az ajándékokat, és fél éven át ügyesen dugdosták azokat. Én általában nem bírom ki, hogy ne adjak oda mindenkinek mindent azonnal, mihelyt alkalom adódik. Karácsony előtt így rendszerint kapkodok, szaladgálok, idegeskedem, lökdösődöm a legnagyobb tumultusban, és szentségelek csendesen. Aztán a zárás előtti utolsó percekben döntök valami haszontalanság mellett. Idén is majdhogynem így történt. Isteni szerencse, hogy az ajándékok szó szerint „szembe jöttek velem” a bevásárlóközpontban, megvilágosodás-szerű állapotban pakoltam be őket a kosaramba, miközben igyekeztem ignorálni a világ legidegesítőbb zeneszámát, a Jingle Bells-t, annak is végtelenített verzióját.

A legremekebb ajándékot azonban mégiscsak az internetről „húzta le” az öcsém, aki tavaszszal Párizsba küldi édesanyánkat, persze úgy, hogy idegenvezetőként ő maga is vele megy. Mindenkinek ajánlom, vásároljon nyaralást, telelést vagy tavaszolást szeretteinek egy olyan helyen, ahová az magától tán soha el nem tévedne. A hatás garantáltan nem marad el. Ráadásul ez a fajta ajándék belefér egy elegáns, díszes borítékba, nem kell cipekedni vele. Mert a lakásba való észrevétlen becsempészés komoly szervezést, alapos előkészítést és átgondolt stratégiát igényel. Ilyenkor jönnek jól a segítőkész szomszédok. Az egymás mellett, fölött, vagy alatt lakók rendszerint egymásnak adják eldugás céljából a karácsonyi ajándékokat, ez a módszer nálunk is évek óta remekül működik. Ha nagyon turkáltam volna a szekrényekben az utóbbi hetekben, távirányítós kisautót, villanyvonatot, és ki tudja, mi mindent találtam volna még, a szomszéd kisgyerek pedig egyebek mellett egy spéci irodai székre bukkant volna, amely nyilván neki is megfelelt volna a fa alá. Apropó: fa. Idén félő volt, hogy a család kiszorul az előszobába, akkora fenyőt sikerült vételeznie a „fapiacon” a ház asszonyának. Az ünnep főszereplője már az erkélyre is alig fért, amikor pedig a spárgák lekerültek róla és jólesően kinyújtózkodott a nappaliban, bizony a fél szobát elfoglalta, csúcsa pedig kis híján a fenti szomszédnál bukkant ki a parketta alól. Azóta is csak bámulom, kényeztetem szemem, sőt olyan hatást gyakorolt rám, hogy életemben először karácsonykor tettem újévi fogadalmat. Már próbálom is betartani. Egyelőre nem nagyon sikeredik. De majd talán januártól....