Apokalipszis most

 

Ez rövid időn belül már a második nagy csapás a világvégét keresőknek: sem a maja naptárral kapcsolatos álbalhé, sem a hirtelen előrántott prófécia nem jött be. Számomra ez persze nem nagy meglepetés, mert bár a világűrben száguldó bolygónk végtelenül sérülékeny, nem tűnik hihetőnek, hogy akár a múltban lett volna, akár ma lenne olyan ember, aki előre látná a végét. Ráadásul mind a maja naptár, mind a prófécia sokkal inkább tűnik szenzációhajhászásnak, mint valódi előjelre való figyelmeztetésnek: a média jól profitál az emberek félelemérzetéből és kíváncsiságából, a különböző apokalipszisre specializálódott vállalkozókról nem is beszélve.Miközben elképesztő menynyiségű energiát pazarolunk el arra, hogy efféle hiedelmekkel foglalkozzunk, a valódi „világvége” sokkal közelebb van, mint szeretnénk. Nem lesz olyan gyors vagy olyan végleges, mint a katasztrófafilmekben, de hatása annál visszafordíthatatlanabb és súlyosabb. A klímaváltozásról beszélek: arról, hogy az emberi tevékenység folytán láthatóan mind szeszélyesebb bolygónk időjárása – ahogy azt ezen a télen, sőt e héten is megtapasztalhattuk. A klímaváltozás nem olyan, mint a földrengés vagy a cunami: nem egy nagy löket, amit valaki vagy túlél, vagy nem. Finomabban hat: olvad a sarki jég, megváltoznak a tengeri áramlatok, az időjárás kicsapongásai szélsőségesebbé válnak. Csupa olyan tényező, amely alapvetően érinti életformánkat, kényelmünket, szokásainkat. Önmagában a klímaváltozás valószínűleg nem pusztítja el az emberiséget, de ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a ma ismert világunk és életünk biztosan eltűnik. Nem kell, hogy a változás csak negatív legyen: lehet, hogy a technológiai fejlődés lehetővé teszi a negatív hatások kiegyenlítését vagy akár megfordítását. De az aligha feltételezhető, hogy minden marad úgy, ahogy ma van. Életünket egyre nagyobb mértékben korlátozzák majd a környezeti feltételek. Ez az, amiről beszélni kellene: nem arról, hogy hány nap van még hátra egy ősi templom naptárában, vagy hogyan kell értelmezni egy évszázadok óta halott szent által rajzolt jeleket. A fontos kérdés az, mit lehet tenni, hogy fenntarthatóbbá váljon az emberiség közös élete. A zöldmozgalmak ugyan jelentősen megerősödtek az elmúlt évtizedekben, azonban még mindig távol vagyunk az ideális állapottól. Addig, amíg meg nem áll az utolsó, nem megújuló energiaforrás által működtetett jármű, amíg az utolsó szénerőmű le nem áll, amíg ennyi szemetet termelünk, vagy amíg nem sikerül az emissziós szinteket jelentősen csökkenteni, addig nem történt elég az emberiség fenntarthatóságáért. A próféciák helyett erről kellene még többet beszélni – és addig is aligha a maják vagy Szent Malakiás áljövendölései azok, amelyektől a legjobban kell tartani.