Anyanyelvünk, hova jutottál?

Állítólag az ember anyanyelvén tudja legjobban kifejezni magát, hogy megértetni is, az már nem ilyen egyértelmű. Néhány példa az Új Szó által közölt cikkekből. Ipolyságon a hivatalvezető körüli hercehurcába burkolódzva folyik a pozícióharc, persze a felelősséget mindig a másik félre hárítva. Érsekújvárott a Rock Színpad és a Csemadok közötti süket párbeszéd áldozata a helyi magyar kultúra egy szelete. „Hangnembeli problémák” kerültek felszínre a főszerkesztő és a református egyház néhány lelkésze között, minek következménye a sértődöttség, a kioktatás és tévedhetetlenség hangoztatása. Pozsonyból az MKP– Smer-féle „találkozótalálósdival” szórakoztattak bennünket, jól felborzolva a kedélyeket. Az anyaországban már két szót sem tud váltani egymással a szembenálló politikai elit. Sajnos, hasonló a helyzet Erdélyben és Kárpátalján is. Úgy tűnik, a magyar nyelv nem alkalmas a magyar–magyar párbeszédre. Mi volna, ha egy ideig az államnyelvet használ?nánk? (sajnos, Magyarországon ez nem lehetséges). Csak szépséghiba, ha nem egészen tökéletesen fejezzük ki magunkat. Fontos, hogy párbeszédet folytassunk, és megértsük egymást. A magyar fordításban azonban ügyeljünk arra, hogy „pán Mlynárból” véletlenül se csináljunk „Molnár urat”, mert akkor továbbra is csak két malomba fogunk őrölni. Jobb megértést! Péter József Érsekújvár