Ami az új kormány vállát nyomja majd

A kormány búcsúintézkedései keretében ezen a héten jóváhagyta az egészségügy új finanszírozási modelljét. Első látásra ez egészen szimpatikus biztosítási rendszer, bár az eddigi közleményekből nem nagyon érthető a kötelező és a kötelező kiegészítő pillér közti különbség. Igazán viszont azt sajnálhatjuk, hogy most is csak a távozás előtt okosak a kormánypártok, ami, ugye, nem nagy vitézség.

A kormány rendkívüli ülésen döntött arról is, hogy nem lesznek költségvetési lefaragások. Ezen ne is csodálkozzunk, olyan kormány még nem volt a világon, amely választások előtt alkalmazna lényeges megszorításokat, vagy például megkockáztatná az egészségügy finanszírozásának teljes összeomlását. A döntés következményeit az új kormány örökli és ennek bizonyára egyikünk sem fog örülni. Egyelőre csak a régóta ismert választ halljuk: javítani fogjuk az adóbevételek behajtásának hatékonyságát, és akkor minden megoldódik. Bizony arra is jó lenne választ kapni, hogy miért marad ez legalább nyolc éve csak a retorika szintjén. Mindenesetre Mikuláš Dzurinda kormányfő, de még Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök-helyettes is nyilatkozatok sorozatával igyekezett nyugtatni a közvéleményt, néhány hónap múlva egyértelmű lesz, mennyire voltak hitelesek a szavaik.

Nem engedett viszont a kormány a populista csábításnak, vagyis nem éljük fel a privatizációs bevételeket. ĺgy a gázművekért kapott 130 milliárdból főként a nyugdíjreformra és az államadósság csökkentésére jut (igaz, ide azért becsempésztek kétmilliárdnyi vitatható tételt). Ezzel kapcsolatban a héten két álláfoglalás született. A gazdasági miniszterek tanácsa a szigorúbb, a koalíciós tanács viszont az osztogatósabb változat mellett foglalt állást, a kormány végül az előbbi mellett döntött. Viszont legalább az önkormányzatok örülhetnek, az elmúlt tíz évben a gázműveknek kényszerűségből átadott vezetékekért 4,1 milliárd koronát fizetnek ki számukra.

A nem túl rózsás hazai helyzet láttán kissé hitetlenül figyeljük az unió bővítési előkészületeit. Az ottani választási hullám lezajlása után jövőre ez már kézzelfogható közelségbe kerül. Sajnos a leginkább esélyes visegrádi országok közül még mindig Szlovákia az, ahol a választásokon reális hatalomra jutási esélye van az unió számára elfogadhatatlan politikai formációnak. Javítási lehetőség nincs, a hazai választások után azonnal megkezdődik a csatlakozási szerződés tárgyalása, hogy az új tagországok 2004 január 1-vel beléphessenek. Az esetleges újabb szlovák fiaskót pedig kár lenne az EU számlájára írni, ebben a buliban mindenki a saját tarisznyájában tartja a marsallbotot. Ez akkor is igaz, ha az uniós tagság első éveiben a boldog jólét helyett inkább olyasmivel szembesülünk majd, mint a kilencvenes évek elején. ĺgy azután továbbra is a mesék birodalmába tartozik a támogatási programokból nekünk szánt és épp a héten hivatalosan is megerősített 70 milliárd korona. Ezt egyébként valószínűleg nem is lennénk képesek igénybe venni, tekintve, hogy a hazai illetékesek az elmúlt években a lakosság felkészítése helyett inkább csak a szóvirágok csokorba kötésére szorítkoztak. Az EU-val kapcsolatban említésre méltó, hogy a legújabb felmérések szerint az ottani lakosság szemében továbbra is a középmezőnyben szerepelünk, vagyis nem sikerült előre araszolnunk az unióba várt országok listáján.

A fontos hírek között feltétlenül megemlítendő, hogy a héten döntés született a Közép-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat (SEZ) privatizációjáról – a kisebbségi részvénycsomagot a francia Electricité de France szerezte meg. A másik két hasonló cég német jelentkezőknek jutott. Külföldi becslések szerint a három hazai regionális áramszolgáltató 49 százalékáért 620 millió euróra (26 milliárd koronára) számíthat a Nemzeti Vagyonalap.

A nem banki szubjektumok körül alábbhagyott a hullámverés, a héten csak a Drukosról hallhattunk. Ez bejelentette, hogy mivel elapadt a pénzfolyam, visszafogja tevékenységét, ami főként a lízing-üzletágat érinti. Ezen kívül egy sor cégvezető is távozott a posztjáról. František Mojžiš közölte, ezentúl kárpótlásként már nem ajánlgatja a cége részvényeit, vagyis a korábbi lehetőségek közül maradt az életbiztosításra való átváltás és a fokozatos törlesztés.