Amerika elnököt választ

Az európaiak számára néha teljesen érthetetlen az amerikaiak lelkesedése, és hasonlóképpen az amerikai elnöki kampány, amelyre egyes források szerint csaknem 4 milliárd dollárt költöttek. Ez a négy évvel ezelőtti kampány kiadásaihoz képest húsz százalékkal több, és a szlovák állam éves bevételének csaknem fele.

Ahogy a demokratikus szimbólumok közé tartozik az USA-ban az alkotmány, az elnök is az amerikai társadalom fontos jelképe. George Washington óta az elnök szerepköre jócskán felértékelődött, és nemcsak hogy lekörözte Európa vezetőit, de akár egymaga is képes egy háború elindítására. Az elnök óriási hatáskörének vizsgálatán felül azt kérdőjelezhetjük meg, mennyire demokratikusan választott is az amerikai elnök, akinek ekkora hatalma van.

Mint a legtöbb közvetlenül választott elnök, az amerikai is széles hatáskörrel bír – állapíthatjuk meg kiindulópontként. Ugyanakkor az amerikai elnököt nem a nép választja, ezért nem beszélhetünk közvetlenül választott elnökről. A szavazók csak elektorokat választanak, amelyek képviselik államukat a végső választáson; az elnököt az 538 fős elektori testület választja. A választók republikánus vagy demokrata elektort bíznak meg az állam képviseletével, akiknek mandátuma csak 29 államban kötött. Ez azért is bír nagy jelentőséggel, mivel az USA eddigi választásain 156 alkalommal az elektor nem a választók akaratát követte, és a másik jelöltet támogatta. Ez a választók akaratát elutasító magatartás a legtöbb esetben nem volt döntő, ám fontossága a kiélezett harc miatt felértékelődött, és a demokratikus képviseletet erősen megkérdőjelezte.

Mivel az egyes államok által jelölt elektorok száma hasonló, ezért előfordul, hogy néhány kisebb állam polgárainak szavazata háromszor-négyszer többet ér, mint egy nagyobb állam lakosáé. Míg Wyoming államban 165 ezer lakos választ egy elektort, addig Texas államban 652 ezer. ĺgy persze a végső eredmények is torzulhatnak. Néhány esetben, mint például az utolsó, 2000-es választásokon, ahol Bush és Al Gore csapott össze, az elektori szavazatok alapján Bush 271:266 arányban nyert, annak ellenére, hogy Al Gore félmillióval több szavazatot kapott, mint Bush. Ez a különbség a mostani választásokon újra Bush malmára hajtja a vizet, mivel a demokrata szavazók nagyobb százaléka él sűrűn lakott államban.

A választáshoz való jog sem természetes az USA-ban, a lakosoknak regisztrálni kell magukat a választások előtt. A választásokon csak a regisztrált lakosság vehet részt, ezért a részvétel elemzésekor nem a teljes 18 év feletti lakosságról kapunk képet. A sokszor körülményes regisztrálás után a választó még mindig kieshet a listáról, mivel büntetett előéletűek nem szavazhatnak. Ez persze megint az egyensúly elbillenését jelenti, mivel a demokrata szavazók körében sokkal nagyobb számban vannak spanyol ajkú, valamint afroamerikaiak, akik körében statisztikailag kimutathatóan magasabb a bűnözés. Mi több, a republikánus körzetekben jóval szigorúbban bánnak a demokrata „bűnözőkkel”, a republikánus szavazókkal pedig jóval elnézőbbek. Talán ilyen furcsaságnak tekinthető az a tény, hogy Floridában kb. 22 ezer demokrata szavazót próbálnak távol tartani ily módon a szavazástól, miközben a republikánus szavazók közt kevesebb mint száz szavazó akadt fenn a rostán.

Egy államon belül a választókerületek lakossága számának hasonlónak kell lennie. Ezt betartva viszont az adott párt helyi vezetői a kerületek nagyságát maguk alakíthatják, így lehetőséget kapnak további spekulációkra. A kerületek effajta „átszabása” olyannyira elfajult, hogy a 19. században egy Gerry Elbridge nevű szenátor úgy alakította a körzeteket, hogy egy vesztesnek tűnő választásból győztes eredményt kovácsolt. Ez a jelenség továbbra is él, és a szenátorról elnevezett Gerrymandering kifejezés bekerült a politológiai könyvekbe. A szó második része a szalamandrára utal, ugyanis erre az állatra hasonlított az Elbridge által kialakított választókörzet.

Tehát könnyen előfordulhat, hogy John Kerryre többen szavaznak, de Bush marad a Fehér Házban. Tehát a szavazás demokratikus jellege – a tradíciók ellenére – megkérdőjelezhető, és egyre indokoltabbá válik a tényleges közvetlen elnökválasztás bevezetésének megfontolása. Egy biztos, a felmérések alapján az európaiak Kerryt választanák, na de meglátjuk, Amerika és/vagy az elektorok kit választanak.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára