Alternatívák

„Talán hiba volt, hogy megmentettük a magyarokat, akik a törökök elől gyáván a szlovák hegyekbe menekültek. Fel kellett volna zabálniuk ott, és elhurcolni Törökországba.” „Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a sokszínűség erősít és gazdagít, ezért elutasítjuk a diszkrimináció, az intolerancia és a gyűlölet minden formáját.”

A fenti két idézet egyazon személytől származik, s a kettő közti időbeli különbség csupán néhány hét. A kérdést, hogy ki a két vendégszöveg szerzője, gondolom, nem nehéz megválaszolni. Azt azonban, hogy ki hiheti el, hogy az a személy, aki az első idézetet kiejtette a száján komolyan gondolhatja a másodikat is, jóval nehezebb. De elárulom, akadt ilyen is: az európai szocialisták.

Az európai szocialisták egykor, amikor Európa még kettéosztott volt, elfogadtak egy nyilatkozatot, amely szerint semmi szín alatt nem működnek együtt olyan pártokkal, melyek politikájában a faji és nemzetiségi gyűlölködés bármilyen formában megjelenik. Nagy hiba volt, de ezt a szocik akkor még nem tudatosították. Csak 2004-ben, az EU legnagyobb bővítésekor, amikor olyan pártok, mozgalmak, csoportosulások tódultak be brüsszeli szalonok elegáns miliőjébe, amelyektől a „régi Európa” disztingvált politikusainak a haja az égnek állt. Ezek a srácok fittyet hánytak az európai politikai kultúra évtizedes íratlan szabályaira, cigányoztak, zsidóztak.

Ám a parlamenti matematika kérlelhetetlen. A szavazásnál nem számít, hogy egy képviselő pártja mennyire szalonképes, mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér. S ekkor jött a dilemma. Az a jó megoldás, ha hátat fordítanak az ilyen pártoknak vagy szemet hunynak egy-egy félresikerült kijelentés, lépés fölött, mondván, majd csak megtanulják a fiúk, hogy is megy ez Európában?

Az európai szocialisták is mérlegelték a két alternatívát, s a második mellett döntöttek. Annak teljes tudatában, hogy 2006 óta, amikor felfüggesztették a Smer tagságát, semmi, de semmi nem változott, sőt, ha lehet, még romlott is. Ján Slota a kormányzati pozíciótól új erőre kapott, s hétről hétre ontja magyarellenes kinyilatkoztatásait. Az SNS-es oktatásügyi miniszter csökkenteni készül a magyarórák számát, s a legszívesebben csak a szlovák helységneveket látná a magyar tankönyvekben. A smeres kulturális miniszter szerint a Beneš-dekrétumok alapján nem a nemzetiségük, hanem a fasisztákkal való kollaborálásuk miatt telepítették ki a magyarokat, s a kormány 2008-as prioritása a nemzeti öntudat erősítése.

Hogy a PES ne látná ezt? Lehetetlen. Ám azt is látja, hogy Európa változik, hogy a politikai tűrésküszöb egyre feljebb tolódik, ami nem örvendetes, de tény. Ennek fényében dicséretes az MKP nagyon diplomatikus hivatalos állásfoglalása, hogy a Smer megújult tagsága az európai normáknak megfelelő politizálásra kötelezi a legnagyobb kormánypártot és a PES-t. Reméljük, így lesz.