Álszent oroszok

Mi a közös az iraki, a kommunista észak-koreai és az orosz vezetésben? Egyik sem szereti a nemzetközi ellenőrzést. Persze vannak alapvető különbségek is.

Irak nagyon utálja az ellenőröket, de jó másfél hónapja kénytelen volt eleget tenni az amerikai nyomásra született BT-határozatnak, remélve, hogy elkerüli, legalábbis elodázza a háborút. Kim Csong Il, a szeretett észak-koreai vezető éppen kiutasította a nemzetközi ellenőröket, és bejelentette atomprogramjának felújítását. Az észak-koreai helyzet még nem veszélyes, de azzá válhat. Ez azonban senkinek sem érdeke, magának Phenjannak sem. Nyilvánvalóan azért kavart vihart egy pohár vízben, hogy zsarolhasson, minél több élelmiszer- és más segélyt, főleg olajat csikarhasson ki, ugyanis a KNDK gazdasága totális csődöt mondott, több millió ember éhezik, az ENSZ félévente adakozásra szólítja fel az államokat annak érdekében, hogy legalább a gyerekeket és az időseket úgy-ahogy el tudják látni alapélelmiszerekkel. Még Washington is bejelentette, hogy a válság ellenére folytatja a szállításokat Phenjannak, az USA nem kívánja politikai fegyverként használni az élelmiszert.

Moszkva nem engedi vissza Csecsenföldre az EBESZ embereit, őket hivatalosan nem ellenőröknek, hanem megfigyelőknek hívják. Putyinnak kapóra jött, hogy az EBESZ – az 54 tagállamot tömörítő szervezetnek Oroszország is tagja – missziójának mandátuma december 31-én lejárt, s a meghosszabbításáról folyó tárgyalások nem vezettek eredményre. Az EBESZ-misszió fő feladata az emberi jogok tiszteletben tartásának felügyelete volt, közben végeztek némi humanitárius tevékenységet, itt-ott politikai közvetítést. Azt sem lehet mondani, hogy közmegelégedésre látták el feladatukat, maguk a csecsenek is bírálták őket, mondván: eléggé passzívak. De mégis ott voltak, mégis adtak le jelentéseket súlyos jogtiprásokról. Nos, ez nem tetszett Moszkvának. Több orosz emberjogi szervezet követelte a múlt hét végén a megfigyelők visszatérését, mondván: csak az ő jelenlétük tudja korlátozni az orosz hadsereg atrocitásait. A tárgyalások során Moszkva követelése az volt, hogy az EBESZ-misszió ne foglalkozzon az emberi jogokkal, politikai kérdésekkel, hanem pusztán humanitárius feladatokkal. Magyarán: valamiféle vöröskeresztes szerepet töltsön be. A nemzetközi közösségtől pedig azt követeli, ismerje el a világ, hogy Oroszország Csecsenföldön épp úgy a nemzetközi terrorizmus ellen harcol, mint az amerikaiak Afganisztánban.

Csakhogy a világ nem hajlandó egyenlőségjelet tenni az évszázadok óta húzódó orosz–csecsen konfliktus és az al-Kaida elleni harc között. Maga Putyin sem hiszi el, amit állít, azt tudniillik, hogy hamarosan megoldódik a csecsen válság, mert tavaszra elkészül az új alkotmány és még választások is lesznek az idén. Pillanatnyilag így áll a (patt)helyzet. A hónap végén az ET külön foglalkozik a csecsen kérdéssel, a világ több vezető politikusa sürgette az EBESZ-misszió visszaengedését, többek között az amerikai külügy is aggodalmát fejezte ki. Mind többen teszik fel a legtermészetesebb kérdést: ha az oroszoknak nincs takargatnivalójuk, miért ódzkodnak a megfigyelőktől? A válasz is kézenfekvő. Csakhogy míg Bagdad és Phenjan számíthat a nemzetközi büntetőintézkedésekre, Moszkvának nem kell ilyesmitől tartania. Sőt: Putyintól várják, hogy megoldja a Koreai-félsziget és Washington problémáját, azaz lebeszélje Phenjant az atomprogram felújításáról.