Álomkór, szlovák módra

Közhely, hogy a kocsmában tartózkodó nők szépsége az ugyancsak ott ejtőző férfiak által elfogyasztott alkohol menynyiségével egyenes arányban fokozódik. Tökéletesen analóg tétel, hogy minél inkább közeleg egy-egy választási időpont, annál nagyobbakat mernek álmodni a politikusok. A „merjünk nagyot álmodni” jelszó „kopirájtjával” járó szerzői jogdíjra tehát korántsem tarthat kizárólagos igényt Orbán Viktor, a volt (majdani?) magyar miniszterelnök. Aki a magyarországi rendezésű nyári olimpiát álmodta meg annak idején... A népbutítás intézménye ugyanis egyidős a politizálás intézményével. Amely egyébként különösebb gondok nélkül működik a világ minden táján. Ha nem így lenne, nyilván nem fanyalodnának rá bizonyos időközönként a politikusok. A szlovák kormányfő, Mikuláš Dzurinda sem, aki pártja honlapjának illetékesei által azt üzente népének a minap, hogy tíz éven belül EU-s fizetések lehetnek Szlovákiában! Vagy nem! Hanem, mondjuk, huszonöt év múlva... Az ilyesmiről meg, ugye, az az egyszeri legatyásodott cigányprímás jut az ember eszébe, aki a következőképpen kínálta a kupecnek kedvenc hegedűjét: „Ez a hegedű, instállom, száz százalékra ébenfából készült, de lehet, hogy nem biztos...”

Ezen a ponton, persze, most már komolyra kellene fordítani a szót, bármennyire is reménytelennek tűnik. Hiszen az itt a tét, hogy miből fogunk élni – majd... Vagyis, éppen hogy a reményről van szó! Amely, egy további közhely szerint, a legutoljára szokott volt meghalni... Na ja, reménykedni sokkal kellemesebb, mint köldöknézőn búsongani bele a világba. A megalapozatlan reménykedésnél viszont sokkal normálisabb magatartás a józan helyzetfelmérés, amely ebben a fizetésügyben a következőképpen fest: Szlovákia egy posztkommunista ország, amely alig tizenhat évvel ezelőtt lépett a demokrácia és a piacgazdaság rögös útjára. Ennek előtte, több mint fél évszázadon keresztül, egy téveszme által vezérelve a kollektivista szocializmus épült itt. Míg, alig pár kilométernyire innét, Nyugat-Európában, ahol a magántulajdon szentsége érinthetetlen volt, az emberek önmaguk építésén fáradozhattak. Ők is eljutottak valahová mostanára – mi is... Több mint fél évszázados hátrányt azonban csak a tündérmesékben lehet ledolgozni alig másfél évtized vagy akár huszonöt év alatt is. Annál is inkább, mert közben, vélhetően, Nyugat-Európában sem nézik majd ezalatt a plafont hanyatt fekve... Fenét lesz hát itten akkora fizetés tíz éven belül, amekkorát Dzurinda ígér. Mégsem szabad en bloc melegebb vidékre kívánnunk őt, s azt a politikai garnitúrát, amelynek ugyan számos szemrehányást lehet tenni, tagadhatatlan viszont, hogy regnálása alatt vette kezdetét az a vérrel-verejtékkel járó gazdasági reform, amely valóban eredményezhet némi érezhető életszínvonal-javulást – akár tíz éven belül.

Ennyi! Minden egyéb vágy és ígéret a folyamatosan visszatérésre ácsingózó kommunista gólem álmában honos. Az efféle álomról azonban ajánlatos tudni, hogy egyszer már felébredtünk belőle...