A bizonytalanság napjai Németországban

A 2021-es parlamenti választás után Németországban egy olyan kormánykoalíció született, melynek hosszú távú működőképességéről nem mindenki volt meggyőződve. A kancellárt állító német szociáldemokraták ugyanis a Zöldekkel és a szabaddemokratákkal hoztak létre koalíciót úgy, hogy mindenki számára látható volt, hogy a piacgazdaságot hirdető szabaddemokraták politikai programja több területen ellentétes a Zöldek programjával. Olaf Scholz kancellár abban bízhatott, hogy a sokéves politikai tapasztalattal kordában tudja majd tartani koalíciós partnereit. Ez lehet, hogy sikerült is volna, ha Németország az elmúlt években nem az egyik válságból a másikba sodródott volna. A Scholz-kormány a lecsengőben lévő koronavírus-járvány idején vette át a kormányzást, és néhány hónappal később már az orosz–ukrán háborúval és annak gazdasági hatásaival kellett szembenéznie. Németország kénytelen volt rekordgyorsasággal leválni az olcsó orosz földgázról, és a világgazdaságon átsöprő inflációhullám a német gazdaságot sem kímélte.

Ezek a kihívások egyre jobban kiélezték a szabaddemokraták és koalíciós partnereik között fennálló feszültséget, miközben a német gazdaság teljesítménye folyamatosan romlott. A legtöbb feszültséget az okozta, hogy a szociáldemokraták és a Zöldek szerették volna állami támogatással élénkíteni a német gazdaságot, de a szabaddemokrata Christian Lintner pénzügyminiszer ragaszkodott az adósságfék betartásához, és hallani sem akart ennek reformjáról. Az elmúlt hetekben a feszültség már tapintható volt, és miután a pénzügyminiszter pár héttel ezelőtt kidolgozott egy olyan reformprogramot, melyről tudta, hogy a koalíciós partnerek számára vállalhatatlan, már csak idő kérdése volt a koalíció szétesése. A múlt héten Olaf Scholz még próbált egy esélyt adni a koalíciónak, de szerdán betelt a pohár, és a kancellár elbocsátotta a pénzügyminiszert. Ez természetesen azzal járt, hogy a szabaddemokraták többi minisztere is elhagyta a kormányt, és így a kormánykoalíció de facto megszűnt létezni.

Mondhatjuk, hogy a német kormánykoalíció szerencsétlen pillanatot választott ki az összeomlásra, pont akkor szűnik meg, amikor Donald Trump visszatér a Fehér Házba. Jelen pillanatban Európa két legfontosabb gazdasága közül az egyik előre hozott választásra készül, míg Franciaországban kisebbségi kormányzás folyik. Azonban úgy is hozzáállhatunk a dologhoz, hogy a jelenlegi helyzetben jobb Németországnak, ha minél hamarabb akcióképes kormánya lesz. Lehet, hogy Olaf Scholz kormánykoalíciója elsántikált volna a jövő évi szeptemberi parlamenti választásig, de nem tudta volna megadni a német gazdaságnak a nagyon szükséges reformokat. Jelenleg a Friedrich Merz által vezetett ellenzéki kereszténydemokraták tűnnek az előre hozott választás befutójának, de nekik is koalíciós partnerekre lesz szükségük a kormányzáshoz. A vita jelenleg arról folyik, hogy mikor kerüljön megrendezésre az előre hozott választás, és a nagyfokú bizonytalanság miatt jobb lenne, ha erre minél hamarabb sor kerülne. Németországnak és az Európai Uniónak ugyanis egy olyan német kormányra van szüksége, mely biztos kézzel kormányozza majd az országot a Donald Trump által gerjesztett geopolitikai és világgazdasági hullámokon.