Minimális hátrányban a komáromiak a Challenge Cupban

A mérkőzés kezdeténél az volt az ember érzése, a hazaiak fél lábbal az öltözőben maradtak. Rögtön az első szerva rossz lett, amit rövidesen két újabb követett. 2:5-nél pedig František Ogurčák ébresztőt fújt -- egy időkérés alkalmával. Fel is pörögtek a komáromiak, leküzdve az idegességet. S bár nem volt hibátlan a játékuk, könnyen visszajöttek egálközelbe. Másként a fantasztikus hangulatban nem is lehetett volna: a szépen megtelt csarnok minden megingás ellenére folyamatos dobolással buzdította kedvenceit. Halanda és Mynarčík irgalmatlan erejű lecsapásait nem tudták menteni a svájciak, Forró Balázsék blokkja pedig jól követte a vendégtámadásokat. Hogy mégis fej fej mellett huzakodtak a csapatok a szettért, az elsősorban azért volt, mert a zöld-sárga ellenfél kicsit kevsebbet hibázott. Az ide-oda "pattogó" szettlabdákból végül a svájciak jöttek ki győztesen 29:31-gyel -- 0:1.

Az egymás után rontott három szerva, Mlynarčík luftja és túlütése leginkább azt jelezte, a komáromiak saját magukat győzik le eddig. A Näfels csapata ugyanis az első játékrész után sem tűnt rettenthetetlennek. Az, hogy nincsenek magassági fölényben, már a bemelegítésnél egyértelmű volt, de a játék során az is igazolódott, hogy nem egy önbizalomtól duzzadó rivális a svájci (szemben például a komáromiak előző körös ellenfelével, a luxemburgi Stroossenn-nel). A fiatal gárdában sokkal kisebb tűz égett, mint a hazaiakban -- cserébe mikor túlzottan eluralkodott rajtuk az angolos hidegvér, olasz vezetőedzőjük egy-egy időkéréssel mindig felszította bennük a harci tüzet.

Így aztán ismét a lehető legszorosabban alakult az állás a második játszmában is. A Duna-partiak a legjobb pillanatban ragadták magukhoz az 1-2 pontos vezetést, és egyenlítettek 25:23-mal - dacára annak, hogy a svájci szakmai stáb mindent megpróbált: egy-egy odasúgást szerva előtt, hosszadalmas cserét, amely során az asszisztens (a bíró nógatása ellenére) a tabletje "jóváhagyására" várt, vagy épp egy önkényes padlótörlést a kispadok között ülő srácot irányítva.

Ugyanakkor maximálisan sportszerű mederben zajlott a találkozó: egy gyors frissítés után a hazai dobszekció is visszatért a lelátóra, ismét biztosítva azt a nem kis plusztámogatást, ami nagyon sokat számít egy-egy kiélezett meccsen. 

Úgy tűnt, ütőerőben jobbak a hazaiak, többüktől lehetett sistergős bombákra számítani időnként, míg a svájciaknál az idő múlásával az argentin Corzo volt az egyetlen, aki nehezen visszahozható labdákat küldött a túloldalra. Ennek is volt köszönhető, hogy a harmadik szettben a mérkőzés addigi legnagyobb különbsége alakult ki: 9:8 után taroltak a komáromiak, akik 20:8-nál engedélyeztek legközelebb egy pontot az ellenfélnek. De ez nem osztott, nem szorzott, 25:15-tel lett 2:1 az állás.

A nagy előny birtokában bekövetkezett, törvényszerű koncentrációvesztés hazai részről "átnyúlt" a folytatásba is. Mire Ogurčák összekapta védenceit, stabil három-négy pontos vendégelőny alakult ki. A két svájci csere kevésbé látványosan, de fontos stabilitást hozva szállt be a játékba, a támadásbefejezésekből pedig ismét többen vették ki a részüket. A Näfels viszonylag simán hozta a szettet (21:25), következhetett a minden eldöntő tie-break.

A komáromi sportcsarnokban a levegő hőmérséklete egyre csökkent, a meccs harmadik óráját nyitó nézők lelkesedése azonban egy cseppet sem. A svájciak arcán is addig nem tapasztalt elszántság tükröződőtt, így minden adott volt egy remek hajrához. 5:2-nél ütemes vastaps vette kezdetét, ami nem lanyhult - és a hárompontos hazai előny is kitartott 9:6-ig. Néhány hiba után azonban, 9:9-nél minden kezdődhetett elölről. A szurkolók is így érezték, s olyan hangerővel kiabáltak, mint talán a meccs elején utoljára. Gyakorlatilag arról szóltak az utolsó pontok, ki az, akiben még van erő ahhoz, hogy ne hibázzon. A nyerő embernek végül Corzo bizonyult, aki három pontot is bevágott, a Näfels ezzel 15:11-re nyerte a szettet, és 3:2-re a meccset. 

A visszavágót egy hét múlva rendezik Svájcban.