Államfők a kirakatban

A jövő héten még a csapból is Bush és Putyin folyik majd, lesz vég nélküli oh, dear president, meg daragíje druzjá, lezárunk mindent és mindenkit, mi leszünk a világ legjobb vendéglátói, orrba-szájba nyomat bennünket a CNN, a Reuters, az AFP, a BBC. Lehet majd düllesztett mellel vigyorogni a kamerákba, miniszterelnökünk ezt a napot tán még a nagypapája imakönyvébe is beírja, ha van ilyen neki, külügyminiszterünk pedig legott megdicső-ül, azannya, nem semmi, amit itt nekünk sikerül összehozni! Legfeljebb a várbéli találkozón odasúgjuk az egyik pincérnek: ugyan már, lesz szíves rögvest eltakarni azt a málló vakolatdarabot a teremben, amit innen, a tószt mellől térképnek néztünk. Utána pedig hónapokig profitálgatunk majd ebből, mert egy politikusnak, ugye, mindig választási időszak van... Szép is lesz ez, meg jó is, a kérdés csak az, hogy a találkozó után a politikusokon és a pártokon kívül az ország tud-e majd ebből hasznot húzni a gyakorlatban is. Mert demagógia ide vagy oda: Mari nénit vagy Pista bácsit nem különösebben lelkesíti az ügy, afféle kirakatakciónak tartják, s majd jól megnézik a tévében, mint a Mónikát meg a Balázst meg a Győzikét és egyebeket, lelkesedni meg valahogy nem tudnak. Nem fogják fel az istenadták, hogy hosszú távon, píárilag, menedzsmentileg, kapcsolatokban, így, úgy, amúgy, megéri nekünk ez a pár száz milliócska. Ők inkább azt tartják: ne csinálj már luxus vendégfogadást, ha a feneked kilóg a nadrágból. Persze, mondják a szaktekintélyek: erre egy önmagára valamit is adó államnak mindig kell, hogy legyen. Hát legyen. Sőt a nagyobb biztonság érdekében javaslok egy bevált módszert: amíg a Nagyok itt vannak, legyen államünnep, a köztévé végtelenített szalagon adja az Angelikát, a buszok végképp ne járjanak, mert azok már hétköznap se nagyon mozognak, egyáltalán az egész országban legyen amolyan kihalt falusi vasárnap. A határon jól szívassák meg még a szemben lakó Feri bácsit is a kockás szatyrával, és hivatkozzanak a biztonsági intézkedésekre. Továbbá egy emberként, lélegzetvisszafojtva lessük, vajon az a rengeteg vadászgépünk lelövi-e a terroristák gépét? Ha pedig már megérkeztek a vendégek, jól jönne még egy sűrű, mindent beborító hóesés, már csak azért is: Tisztán, szépen, fehéren lássanak mindent... Nagy diplomáciai siker, hogy épp e két férfiút látjuk vendégül, csak ne érezne az ember ebben az egészben afféle jótanulósan hajbókolós megfeleléskényszert, na meg jókora szerepzavart a már most beindult öncsillogtatásban.