Aki kukacos, kimarad

Gyorsak voltunk, mint a sors: másodikként zártuk le a csatlakozási fejezeteket az Európai Unióval az integrációra váró tíz ország közül, s ha holnap Koppenhágában nem fog rengeni a föld, 2004 májusában visszanyerjük helyünket Európában. Az első Dzurinda-kormány megalakulásakor valójában a nulláról kezdtük, akkor már hat ország rég tárgyalt. Ha Dzurindáék semmit sem tettek volna négy évig, csak gyorsan bejuttatják az országot az unióba és a NATO-ba, elég lett volna arra, hogy piros betűkkel íródjon nevük a történelemkönyvekben. Május elseje amúgy is piros betűs ünnep.

Szóval a leggazdagabb pályázó, Ciprus után másodikként zártunk, kürtölte világgá a dán elnökség és a sajtóügynökségek, bár idehaza Eduard Kukan külügyminiszter tegnap már azt állította, nem zártuk még le a fejezeteket, mert nyitva maradt egy-két kérdés a tokajin kívül is, de ezek miniszterelnöki szintű politikai egyezséget igényelnek. Pozsony azt a megoldást választotta, amit Nicosia, előzetesen elfogadta az EU pénzügyi javaslatát, ám ha a többieknek sikerülne valamilyen engedményeket kicsikarni, abból részesülnénk mi is. Pozitív alibizmus, amelyre a többiek valószínűleg nem néznek nagyon jó szemmel: ők tépjék a szájukat, hogy mi ölbe tett kézzel nyerészkedjünk, és jó fiúnak látsszunk. Persze, nem biztos, hogy szolidaritásból akkor is káposztát kell taposnunk a hordóban, ha túl büdös, vagy úgy érezzük, már elég érett.

Aki nem tud Koppenhágában egyezséget kötni, az várhat 2007-ig Romániára és Bulgáriára. Erre a tárgyalások mai állása alapján két országnak van esélye: Máltának és Lengyelországnak, amelyek egészében elutasították a pénzügyi csomagot, ahogy Koppenhága fogalmaz: túlzottan követelőzők. Valetta a mi szempontunkból elhanyagolható, ám Varsó kimaradása komoly következményekkel járhat, emlékezzünk Berlin feltételére, hogy csak akkor támogatja az EU-bővítést, ha Lengyelország mint a legnagyobb piac is a csatlakozók közt lesz. Ha mégis belegyezne egy Varsó nélküli bővítésbe, nekünk jóval hosszabb schengeni határt kellene őriznünk nem kis pénzért. Megfordult a világ rendje. De ne mázoljunk ördögöt a falra, valószínűleg a dán külügyminiszter sem gondolta komolyan, hogy aki kukacos, kimarad.