Agrokomplexus

A korábban a kommunista rendszer legnagyobb népünnepélyének számító Agrokomplex ugyan már a 40. évfolyamába lépett, az elmúlt évtizedekben azonban nem sokat változott. Persze, ma már lényegesen rövidebb ideig tart, a kiállítók és a látogatók száma pedig drasztikusan visszaesett, sokan azonban még ma is az előző rendszer iránti nosztalgiából látogatnak el évről évre Nyitrára. Az olyan politikusok, mint Ivan Gašparovič köztársasági elnök, Robert Fico kormányfő vagy Ľubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter ezúttal sem hagyták ki a szakvásár megnyitóját, amely egyfajta szellemi menedékként szolgál számukra. Hol másutt enyhíthetnék ilyen nyíltan az előző rendszer bukása miatt támadt komplexusaikat, mint épp az Agrokomplexen? Igaz, ma már nem Volgával, hanem BMW-n érkeznek, a sóval és kenyérrel felszerelkezett fogadóbizottság azonban 40 éve semmit sem változott, ráadásul itt nem kell visszafogniuk magukat. Nyugodtan szajkózhatják a nemzeti és szocialista maszlagot, hiszen a nép ezért szereti őket, márpedig számukra a nép a legfontosabb. A populista pingpongban a labdát ezúttal is a köztársasági elnök dobta fel, azt sugallva, a mezőgazdaság a szakadék szélén áll. Még szerencse, hogy itt a kedvenc kormányfője, aki mindenre talál megoldást. Fico, szokásához híven, meg is találta az osztályellenséget, aki a becsületes szlovák gazdák életét megkeseríti. A kormányfő szerint a gazdák gondjaiért ezúttal az élelmiszer-importőrök a felelősek, akik olcsó termékekkel árasztják el a szlovák piacot. Bezzeg, ha nem lenne ez a fránya piacgazdaság, ha lezárhatnánk a határokat, ha Szlovákiában csak a szlovák gazda által megtermelt és szlovák cég által előállított élelmiszert lehetne árusítani a kizárólag szlovák kézben lévő üzletekben, a szlovák termékek iránt rendkívül nagy érdeklődést mutató szlovák vásárlóknak, az ágazat gondjai egy csapásra megoldódnának. Ja, és persze az időjárásnak is szlovák érzelműnek kellene lennie, hogy a szlovák földekre megfelelő mennyiségű szlovák eső essen. Fico persze idáig nem jutott el a gondolatmenetében, szeretett szavazótáborával azonban már félszavakból is megértik egymást, hiszen mindannyian ugyanarra vágynak: ha az előző rendszert, a Szlovák Szocialista Köztársaságot már nem is hozhatják vissza, igyekeznek legalább a mostanit a lehető legjobban a saját ízlésükre, nemzetivé és szocialistává formálni.