A zarándokút volt az egyetlen utazási lehetőségük

A bosznia-hercegovinai Medjugorjét a legnépszerűbb zarándokutak sorrendjében csak Róma, az örök város előzi meg Lengyelországban: a Mostar környéki kis búcsújáróhelyre évente több tíz-ezer lengyel látogat el. A horvátul Gospának nevezett medjugorjei Szűz kegyhelyét az 1981. június 24-i első Mária-jelenés óta a világ minden részéből 20 millióan keresték fel, és a zarándokok áradata nem lankad, annak ellenére sem, hogy a katolikus egyház a jelenéseket a mai napig hivatalosan nem ismerte el.

A Balaton mellett balesetet szenvedett lengyel busz utasai a lublini vajdaságbeli Stoczek környékéről származnak. Ferences kolostor áll ott, az szervezte a zarándoklatot is. A környéken szegény földművesek élnek, a gyenge minőségű termőföld éppen hogy csak eltartja őket. A zarándoklat kínálja számukra az egyetlen esélyt, hogy világot lássanak. Egy csoportos turistaút elérhetetlen álom nekik, viszont az egyházközségi zarándoklat mérsékelt árait még meg tudják fizetni.

A szerencsétlenül járt busz utasai 380 zlotyt és 60 eurót fizettek a több mint egyhetes útért, és ezért az igazán szerénynek mondható összegért láthatták (volna) Magyarországot, Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát. Voltak, akiknek még erre is kölcsön kellett kérniük, vagy az útiköltség fejében munkát vállaltak a kolostor javára. Ezek az olcsó, bár spártai feltételekhez kötött zarándoklatok (alvás a buszban, saját, hozott élelem) egész Kelet-Lengyelországban népszerűek, nem véletlen, hogy a ferencesek három év alatt már kilenc ilyen utat szerveztek.

A résztvevők vasárnap reggel indultak a végzetes útra, a 6 órai szentmise után. Este már a Gellért-hegyről csodálták a kivilágított Budapestet. Éjfél körül megálltak egy benzinkútnál egy McDonalds étterem mellett, aztán még egy Agipnál. A sofőrök akkor váltották egymást. Amikor közeledtek a kereszteződéshez, a váltótárs – legalábbis az egyik utas így emlékezik a lengyel sajtóban megjelent tudósítások szerint – odaszólt kollégájának: most jön a körforgalom, azután egyenesen tovább. Egy idő után figyelmeztette: fékezz! De a busz mintha mind sebesebben haladt volna, a sofőr pedig kétségbeesetten kiáltotta: nem bírok, nem fog a fék, kapaszkodjatok, karambol lesz! Azután a borzalom percei, órái.

– Ne kérdezzék, hogy miért. Miért történt egy ilyen tragédia éppen zarándokokkal, olyan emberekkel, akik imádkoztak útközben. Nincs rá válasz – mondta az egyik stoczeki ferences. – Ez a zarándoklat – vélte – mindenkit megváltoztat, aki részt vett benne. Néhányan talán elveszítik hitüket. Mások pedig, akik túlélték, esetleg éppen megerősödnek benne. Úgy érzik, hogy égi közbelépésnek köszönhetik életüket.

Magyarország egy időre – ez ritkán fordul elő – a lengyel lapok címoldalára, a rádiós, televíziós hírműsorok élére került. És a helyszíni tudósítások szerint jól vizsgázott: segítőkészségből, emberségből, figyelemből. Úgy látszik, ha baj van, újjáéled az elmúlt két évtizedben sajnálatos módon leszálló ágba jutott hagyományos szimpátia.

A buszbaleset hozzátartozóinak újabb, harminc fős csoportja érkezett meg tegnap különgéppel Lengyelországból Magyarországra. A hozzátartozók felkeresték a baleset helyszínét, illetve a sérülteket ápoló kórházakat. Tegnap két sérültet Nagykanizsáról, egyet-egyet Marcaliból és Keszthelyről szállítottak vissza Lengyelországban. Eddig összesen tíz sérültet szállítottak haza, 22 utast még magyar egészségügyi intézményekben kezelnek, a zarándokutat szervező pap állapota válságos.

A tragédia helyszínén keresztet, lengyel, illetve magyar zászlót állítottak fel, holnap pedig gyászmisét tartanak ott. A magyar közlekedési miniszter egymillió forintot ajánlott fel a hozzátartozóknak.

Az eddigi szakértői megállapítások szerint a tragédiáért feltehetően az autóbusz vezetője a felelős, mert nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette a járművet.

A holttestek hazaszállítását hétfőre tervezik.