A világ Trump első hete után

Lesz-e geopolitikai újrarendeződés? Ez a kérdés joggal izgat minket itt, az egykori szovjet–orosz befolyási övezet határán. Egyelőre Donald Trump az ismeretlen az egyenletben: hogyan értelmezi az amerikai erőt és szuverenitást, kíván-e a világ messzi régióiban befolyást gyakorolni, csendőrködni és partnereket válogatni; vagy ráhagyja ezt a regionális nagyhatalmakra.

Az eddigiekből az következik, hogy hajlandó lehet feladni egyes amerikai érdekzónákat. Elsősorban azért, mert választóit egyre kevésbé érdekli, hogy mi zajlik a világ másik végén. Nincs hidegháborús veszély, ami dominóként elérhetné Amerika partjait. Így aztán mindenki annak a fejéhez vághatja a poharat, akiéhez akarja – amíg az közvetlen washingtoni érdeket nem sért. Ez a hozzáállás viszont megpecsételi az olyan országok sorsát, mint Ukrajna, Szíria vagy Kína kisebb szomszédai. Ha Trump úgy érzi, hogy az USA azáltal már biztonságban lehet, hogy a közép- és dél-amerikai kontinensen megőrzi a befolyását, akkor a többi kontinens sorsa megváltozhat. Az amerikai érdekek visszavonulása és az új regionális érdekek berendezkedése közötti idő pedig kaotikus lesz. Körülbelül most erre számíthatunk.

A szövetségesi rendszerek alapjaiban rendeződhetnek újra. Míg a NATO – minden kampánybeli szlogen ellenére – az egyetlen megmaradó struktúra lehet, változásokat jelenthet egy bomladozó Európai Unió, a változó regionális kereskedelmi szövetségek, a befektetési bankok stratégiái. És jöhetnek a bevett hatalmi praktikák. Ez elsősorban Pekingnek, Moszkvának, Brazíliának, Delhinek vagy Teheránnak jelent esélyt. Maguk közt fogják eldönteni, hogy a tápláléklánc alsóbb részeit hogyan osztják fel, ha Washingtonnak nem lesz többé határozott kedvence az adott övezetben.

Persze maradnak azért hídfőállások. Izraelt aligha engedi el Trump, Anglia kiemelt szerepet kaphat újra az európai kapcsolattartásban, megerősítheti London pozícióit a kontinensre visszaszoruló EU-val szemben. Felmerül, hogy akár a kémszövetségben működő angolszász koalíció – az úgynevezett Öt Szem, Five Eyes – magasabb szintre lép, vagyis a világ angolszász országai kötnek egyre szorosabb megállapodásokat.

Kérdés, hogy Oroszországgal mennyire lesz, lehet baráti a viszony. Ha el is engedi Trump az orosz befolyási övezet szűkebb részét – tehát a Szovjetunió egykori tagállamait, kivéve az új NATO-tagokat – akkor ez elegendő-e a Kreml számára és megbékél, megnyugszik, vagy épp ez csinál étvágyat a további lakomához? Mivel akarják majd a felek egymást sakkban tartani? Kiberháborúval vagy az atomarzenállal? Mindkettő elég veszélyesen hangzik.

Trumppal tehát jön egy kiszámíthatatlanabb geopolitikai korszak, amely az úgynevezett multipoláris újrarendeződésbe visz minket, ahol nemcsak egy vagy két szuperhatalom, hanem több nagyhatalom osztja meg egymás közt a világot. A több oszlopú világ lehet majd stabil, csakhogy addig egy erősen rázós átmenet következhet, amelyben Közép-Kelet-Európa is a lakomaasztalra kerülhet.