A veszélyes ember

Ki volt az, aki az elmúlt hetekben olyat cselekedett, hogy a szó is belém ragadt, nem még a mozdulat. Úgy volt, hogy elballagtam a konyhapulthoz teát főzni. A pultnál az egyedfejlődésnek velem azonos polcán megrekedt entitás mosogatta a csészéjét. Szándékomról megbizonyosodva megkérdezte, lenne-e kifogásom az ellen, hogy a forralókannába több vizet töltve a sajátja mellett az én teám forróvízellátását is biztosítsa. Bólintottam, mert úgy tűnt: ha már üzembe helyezzük a forralókannát, célszerű és gazdaságos egyszerre felforralni két csészére való vizet, mint hogy kétszer egymás után forraljunk egy-egy csészére valót. Megnyugtató érzéssel töltött el, hogy ha ezt évtizedekig így csináljuk, talán megmenthetünk néhány tamariszkusz bokrot a Száhel-övezetben. Aztán a kanna elkezdett zúgni. Ahogy a víz melegedett, a zúgás erősödött. Amikor elérte nagyjából a 70–80 Celsius fokot, amit a kínaiak csak rákszem-forrásnak neveznek (mert még csak néhány kisebb buborék ül ki a felszínre, mint a tóban rejtőzködő rák szeme), eszembe jutott, hogy lassan rá lehetne önteni a teára. 100 fokos vízzel ugyanis már nem tudunk jó teát csinálni. Csakhogy a vizet nem én tettem oda forralni, a másik személy viszont olyan képet vágott, mint aki egyelőre nem lát okot arra, hogy ne várja meg, míg a forraló billentyűje visszakattan. Ekkor már láttam, kivel van dolgom. Valakivel, aki inkább megvárja, míg a kanna a beépített érzékelő hatására visszakapcsol, semhogy megnézze, milyen állapotban van a víz. Pedig biztosra vehető, hogy forr a víz, hiszen majd kijön a kannából, úgy zubog. Mégsem tesz semmit, hiszen a kapcsolónak (szerinte) mindenképp vissza kell kattannia. Megsemmisülve vártam tehát a kattanást, majd miután előzékeny mozdulattal megfogtam a forralót, és a darált kávéjára öntöttem a vizet, rommá forráztam a saját teámat is. Nem zavar, hogy én öntöm rá? Kérdeztem tőle. Nem, mondta. Mert engem zavarna, tettem hozzá. Ezek után nem meglepő, hogy nem sikerült a teám. Valahogy nem jött ki az íze. Ilyen emberektől féltem én az emberiséget.