A valóság show-ja

A magyar kereskedelmi tévécsatornákon az esti főműsoridőt még csak néhány éve hálózzák be sűrű repkény módjára a különféle reality show-k szerteágazó, az interaktivitás hókusz-pókuszaival megizmosított indái. Egy ismerősöm viszont a hatásukra máris nagy, mondhatni visszafordíthatatlan jellemferdülést vél felfedezni magán. A jámbor férfiú foglalkozását itt hadd ne áruljam el, hiszen egykor bizalmi jellegűnek számított. Elég az hozzá, hogy ez a postai kézbesítő – lám, mégis kikotyogtam, akkor hát maradjon! – munkájából adódóan szinte naponta bejárja lakótelepünk panelházaiban a lépcsőfeljárókat. Mi sem természetesebb, hogy lépcsőzés közben azelőtt is sok minden a fülébe jutott a vékony panelfalak mögül, de ahogy mondja, ma már egyenesen késztetést érez a hallgatózásra és kukucskálásra. „Jani, kérlek, ne szólj bele! Magam is tudom, mit csinálok”, hallja sokszor mindjárt az első lakásajtó mögül, de a panelházi valóságshow rendszerint folytatódik egészen a legfelső emeletig: „Légy szíves, töröld meg a cipődet! Látod, milyen koszos.” „Ma gyere haza korábban! Segíthetnél kitisztítani a szőnyeget.” „Mit mondasz? Csönd legyen, nem hallok semmit!” „Nézd, hova tetted a szemüvegedet! Valaki rá fog ülni, és akkor összetörik.” „Te el sem tudod képzelni, mi volt ma az irodában!” „Húzd be jobban azt a nyavalyás csavart! Különben nem fog megtartani semmit.” „Szeretsz? Akkor vidd le a szemetet, még ha rossz is a lift!” „Miért olyan koszos az asztal? Nem lehet itt normálisan enni! Fésülködj meg, próbálj csinos lenni! Vegyél fel másik blúzt.” „Elfelejtetted, mit mondtam neked? Miért felejted el mindig, amit mondok neked?” „Imiék többet nem jönnek el hozzánk. Valamivel megbántottad őket.” „Ne sózd! Már megsóztam.” „Fordulj el, fordulj már el! Nem látod, hogy vetkőzöm?” „Tudod mit, nem bírom tovább! Ne próbálj megbántani többé!”

Szóval így. Amúgy pedig új köztársasági elnököt választunk és népszavazunk a mai napon, ha minden jól megy, Megasztárt avatnak a tv2-n, kiszavazzák Leót vagy Indiánt a másik csatornán, hamarosan ismét látható lesz az utcán a lányok köldöke, a kirakatokban feltűnnek a nyári ruhák, csatlakozunk az EU-hoz, a padokon alvóknak pedig már nem kell olyan alaposan betakarózniuk. Nincs mit tenni. A tavasz zöld lángja ismét fellobban.