A valódi problémákkal foglalkozzunk!

Ugyan a népszavazási kampány véget ért, és már tudjuk, hogy összesen a választók ötöde járult csak az urnákhoz (a magyaroknak még a tizede sem), Szlovákiát nem hagyta érintetlenül a sokszor eldurvuló, a felvetett kérdések megbeszélése helyett sokszor támadásokba, személyeskedésbe, vulgarizmusba, félrevezetésekbe, és úgy általánosságban feszültségkeltésbe átcsapó kampány. Az eredménytől függetlenül igaz, hogy a népszavazás rajta hagyta a nyomát Szlovákia társadalmán, és nem a jó értelemben.

De ez csak a kisebb baj. Nagyobb probléma, hogy már most látszik, ez nem az utolsó népszavazási kezdeményezés volt az idén. Legalább két népszavazási kampányt fontolgatnak: Igor Matovič korrupcióellenes, az egyik új párt pedig az állam és az egyház szétválasztásáról szóló referendumot szeretne megvalósítani. Attól tartok, ez még csak a jéghegy csúcsa, nem látjuk, hogy ebben a választások előtti évben hányan akarnak még (vissza)élni a népszavazás eszközével, saját maguk önző politikai érdekeik oltárán lejáratva a népszavazás intézményét.

Ez főleg azért aggasztó, mert úgy tűnik, a legtöbb esetben sajnos nem a társadalmi igény generálja a népszavazást, a politika nem arra reagál, ami a választókat foglalkoztatja. Épp ellenkezőleg, a politikusok rángatják bele az embereket különféle kampányokba, hogy pártjukat előnyökhöz juttassák és mobilizálják potenciális táborukat. Erre utalt a mostani népszavazáson a tényleg gyatra, 21 százalékos részvételi arány is.

Másodsorban azért is aggasztó ez, mert vannak olyan témák, amelyek legalább annyi figyelmet igényelnének, mint az új népszavazásra bocsájtani kívántak. Ott vannak rögtön az európai szintű témák: a kontinens és az unió gazdasági helyzete még mindig rossz, Görögország a csőd szélén tántorog, a szomszédos Ukrajnában pedig – szinte felfoghatatlan módon – egyre kegyetlenebb háború dúl. De nem kell a „szomszédba menni” a problémákért. Szlovákiában hatalmas a munkanélküliség, sok olyan ember marad munka nélkül, aki dolgozni akar. Különösen érinti ez a fiatalokat, akiknek az átlagnál is kevesebb munkalehetőség jut. A nyugdíjrendszer rosszul beállított, a második pillér akadozik. Kisebbségi fronton pedig rendezetlen az állampolgárság kérdése, a kulturális támogatásoké, és megannyi más dolog.

Ezek a valódi problémák, ezekkel kell foglalkozni, és a Híd párt ezekkel is fog az elkövetkező időszakban. Kampányok, politikai pontszerzés, populizmus helyett továbbra is azokat a témákat kezeljük kiemelten, amelyre valódi társadalmi igény van. Remélem, hogy a többi politikai erő is mérsékletet mutat ez irányban.

Solymos László, a Híd alelnöke