A törvény szolgái

Pedig nagy bajok vannak itt. Olyan dolgok tanúi lehetünk, amelyek közvetlenül veszélyeztetnek egy társadalmi berendezkedést, a szó legszorosabb értelmében kérdőjelezik meg a demokratikus jogállam intézményét, aminek következménye pedig a diktatúra lappangó épülése. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az Unió és a NATO úgysem engedi, dehogynem, nem Szlovákia a világ közepe és nem itt fújják a passzátszelet.

Ha az ember fia (adózóként) aláír egy olyan okiratot, amelynek alapján pénzhez jut, majd kiderül, hogy az okiraton nem az ő aláírása szerepel, s közjegyzői felhatalmazása sincs a valódi aláírónak, bűnvádi eljárás lesz a vége – nagyon helyesen. Ha a tisztelt adófizető nem fizet be 100 korona adót, néhány év alatt a többszörösére duzzadt adósságállomány akár a házába, komoly vagyontárgyaiba kerülhet. Ha jóváhagyják a közúti szabálytalanságok új büntetőtarifáit, röhöghetünk nagyokat a száguldozók lemeszelésekor, de arcára fagy a mosoly annak a Trabant-tulajdonosnak, aki a 30 ezret csak családja lakásának jelzálogosításával tudja kifizetni.

Ezzel szemben van itt egy politikus, aki ország világ szeme láttára csal (lásd a csalás büntetőjogi megfogalmazását a Btk.-ban), az állami szervek pedig hallgatnak. Pedig a rendőrségnek és az ügyészségnek az a dolga, hogy cselekedjen, szükség esetén pedig felkérje a T. Házat, fossza meg a képviselőt mentelmi jogától. Ezt már csak azért is meg kell cselekedni, hogy kiderüljön, mely képviselők hánynak fittyet a jogszabályokra s értelmezik önmagukat törvény fölött álló übermenseknek. Slota rajtakapásához hasonló esetben magára valamit is adó politikus minimum lemond, mert ha nem teszi, lenézi választóit. S lenézi az a kormányfő is, aki csalóval paktál. Itt nincs mese, mert ha lehet nyílt színen csalni, méghozzá a törvényhozás házában, vége a világnak.

S vége a világnak akkor is, amikor az erőszak nemcsak állami monopol (nagyon helyesen), hanem hatalmi pozícióból törvénytisztelő polgár ellen felhasználható monopol. Hogy Malina Hedvig ügyében semmi sem kóser, már akkor világos volt, amikor a belügyminiszter diadalittasan jelentette be, Hedvig hazudik, pedig mint belügyminiszternek nem volt jogosítványa élő aktában kutakodni. Azon a bizonyos 2006 szeptemberi sajtótájékoztatón épeszű embernek világos volt, a rendőrségi végszó megrendelésre készült, most pedig a tények is erről beszélnek. S láss csodát, a nyomozást vezető, jogi szakképesítéssel rendelkező nyomozótiszt továbbra is a helyén van, s újabb emberek viselt dolgaiban jár el. Vajon mekkora lehet a hitele? Vajon nem köpheti-e szemen ezt a nyomozót egy mobilt eltulajdonító kiskamasz, aki saját bűnének legitimációját látja a rendőrségi fuser munkában és Slota nyíltszíni bűnözésében? Vajon mennyire lesz jogkövető az a társadalom, amelynek elitjei a tévékamerák előtt szemrebbenés nélkül fedeznek bűncselek?ményeket?

Hedvig ügyében Kaliňák miniszter, a jelenléti ívek ügyében Slota az az ember, akitől elvárható a politikai kultúra minimuma: a távozás. Ha ez nem történik meg, s erre még az ellenzéktől sem jön politikai nyomás, akkor azt kell gondolnunk, a közhangulattal ellentétesen igenis emelkedő életszínvonal és fogyasztás okán még azt is elfogadjuk, hogy hűbéri viszonyokban éljünk, mert a „nobilitásnak” mindent szabad.

Ha a törvény szolgái köpnek a jogszabályokra, vége a világnak. Annak a világnak, amit 1989 után szeretnénk (vagy már csak szerettünk volna?) felépíteni.