A tökéletes Britney

Jó dolog a struccpolitika, olykor én is alkalmazom. Könnyűzenei oldalunkon például egy mondatot sem írtam Britney Spears legutóbbi nagylemezéről. Ha megírnám az igazságot, olvasóink arra gondolnának, a hálószobám falát biztosan a botrányhősnő poszterei díszítik. Mert az album a maga kategóriájában a legjobb 2007 terméséből. Minden másodperc tökéletes rajta. Ez persze korántsem a főszereplő érdeme. Annyi köze van hozzá, mint nekem az atomfizikához. Na jó, egy picit több, felénekelte az alapot – övé a hang, amit ha lecsupaszítanánk, kis túlzással bármelyikünké lehetne. A stúdióban szakemberek gyúrták énekhanggá. Az is biztos, hogy a tavaly októberben kiadott Blackout című korong Britney pályafutásának csúcslemeze. A nagynevű zenei szakemberek azóta továbbálltak, keresik az új Britneyket, mivel a régi énekesnőként már nem értékesíthető, ennyi volt benne. De még nem használódott el, más iparágak – most leginkább a bulvár – még profitálhatnak belőle. A kilencvenes évek végén kellett egy tinisztár, akit művileg a fellegekbe emeltek, s miután elérte a legmagasabb felhőt, a mélybe lökték. Néhányat még bele is rúgtak, hogy a mélyrepülése is látványos és eladható legyen. A „szenvedő alany” akár ön is lehetne, tisztelt olvasó, manapság ugyanis ideig-óráig bárki alkalmas az énekesi sztárszerepre. Énekhang régen nem kell hozzá, szépség egy ideje nem, csupán némi különlegesség, ami mindnyájunkban ott lapul. A világ könnyűzenéje tele van idegbetegekkel és roncsokkal, javarészt a szerencsére már visszaszorulóban levő tehetségkutató versenyek miatt, amelyek a legtöbb esetben (főleg az olyan kis piacokon, mint a szlovák) a zeneipartól függetlenek. Az itt feltűnt „sztárokat” a zeneipar képtelen eltartani, sőt legtöbbjüket be sem fogadja. Néhányan másutt „érvényesülnek”, például a bulvárban, amely gyorsan kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket, elfogyasztja őket, és utána a munkanélküli sztárok csoportját gyarapítják. Britney azonban nem említhető velük egy lapon, ő valóban sztár, ráadásul óriásként emelkedik ki a mai popmezőnyből. Tökéletes alapanyag. A könnyűzene a futószalagra helyezte, azóta a lehető legtöbben vették ki belőle a részüket. Nem tudni, ma mi volna, ha nem találnak rá. Lehet, hogy példás családanya vagy ugyanolyan cafka, mint most. Amint aláírta első szerződését, mindenről lemondott. Nem csupán a dalait, egész életét mások írják, és úgy, ahogy nekik megfelel, hogy minél több pénzt hozzon a konyhára. És Britney folyamatosan kielégít mindenkit. Közben lassan elhasználódik, és eljön az az idő, amikor már csak a halálából lehet profitálni. Ha arra gondolok, a könnyűzenének most éppen egy halott bálványra van szüksége, nem biztos, hogy megéri 2009-et.