A szőke nő kisimítja a ráncokat

Sorozatban állítják fel választási listáikat a pártok, vezetőik menetrendszerűen teszik taccsra a számukra kellemetlen alakokat. Előbb Malíková sorolta megválaszthatatlan helyre Slavkovskát, majd Mečiar ebrudalta ki a tőle elválaszthatatlannak hitt harcostársak egész hadát.

Biztosan nem mérgezi a leendő parlament levegőjét Augustín Marián Húska, Marta Aibeková, Roman Hofbauer, Katarína Tóthová, Marta Podhradská, s valószínűleg Peter Baco sem. Piros pontot Vladimír Mečiarnak. Túlzás lenne bárkit is elsiratni a HZDS-ből, bár a demokrácia évei alatt ért bennünket néhány kellemes csalódás. Ne feledkezzünk meg Oľga Keltošováról, Peter Brňákról, no meg Ivan Gašparovičról. Hát ők hárman sem lesznek a listán. Mit is keresnének olyan társaságban!? Gašparovič inkább bosszúból, tudjmani ihlettől vezérelve megalakította a HDZ-t. Ám hangsúlyozom: mindnyájan megérdemlik a sorsukat. Nem jöttek rá, hogy nemcsak a forradalom, hanem a diktátor is felzabálja gyermekeit. Ők a vezír érvelése szerint azért maradtak le, mert a mozgalom-néppárt egyetlen eleme, a jogászelem vallott kudarcot. Kudarc jobbra, kudarc balra, jogászkodni ellenzékben nem effektív, de hogy egy politikai párt legjobb jogászát Ján Cupernak hívják... Mert hogy csak ő nem kapott piros lapot Jusztícia papjai közül, bár neki is csak a 42. helyig sikerült felnyalnia magát. Témánál vagyunk.

– Hányas lesz a számom?

– Harminchárom.

– Nyald a seggem télen, nyáron.

Elképzelhetetlen lett volna egy igazi HZDS-lista egy igazán okos szőke nő nélkül. Mečiarnak mindig megvan a saját szőke nője. A főnök kedélyállapota mindenek fölött, a 33. helyről fényt csempész majd borongós életébe, a napsugarak nyaldossák majd ráncoktól terhelt homlokát (is). Nagyová, Martinková, Kramplová, Dubovská. Állítólag külpolitikai kérdésekben tud hasznos tanácsokat adni főnökének a Sipox-vezér tündére. Ahhoz képest, hogy Majský annak idején azt mondta, Szlovákiában egyetlen párt érdemel pénzt, a szociáldemokrata, most valahol a másik oldalon kötött ki. Persze csak akkor, ha igaz, hogy a HZDS jobboldali. De gondolkodjunk el azon is, mi lett volna, ha Hamžík miniszterelnök-helyettes leváltása után a helyére jelölt három hölgyből nem Kadlečíková, hanem Dubovská győz mellbedobással. Vajon ott díszelegne-e most Mr. Elektra balján?

Idézek egyet: „Az ön földje, az ön biztonsága. A cél, radikálisan csökkenteni a katasztrofális munkanélküliséget. Földet a fiataloknak és a munkanélkülieknek! (...) Munkát és biztonságot szlovákok százezreinek! Ismeretlen tulajdonú földeket a szlovákoknak, és nem a magyar sovinisztáknak! Kenyeret az embereknek, rendet Szlovákiának!” A Szlovák Nemzeti Párt Dél-Szlovákiában ragasztgatja ezen plakátjait. Én is az egyszerű megoldások híve vagyok, minek bonyolítani, ha nem kell. Vagyis, ha egy szervezet alkotmányellenes, soviniszta és nyilvánvalóan diszkriminatív nézeteket terjeszt, azt be kell tiltani. Slussz, passz.

Érdekes és hasznos szórakozást biztosító évek elé nézünk. Rövidesen betekinthetünk a kommunista titkosszolgálatok titkos aktáiba. Nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy előre lássuk, barátságok fognak föllazulni, lazább kapcsolatok fognak tönkremenni. A szerencsésebbjét megfigyelte az ŠtB, visszaemlékezhet régi önmagára, megtudhatja, ki köpött. A pechesebbjét nem figyelték meg, őt nem érinti a törvény, még csak kutakodni sem engedik. A még pechesebbje spicli volt, nos ő az, akinek ezentúl kevesebb embernek kell köszönnie. Bár minden csoda három napig tart. Nálam már lassan tizenkét éve van egy nem hivatalos lista a nevezetesebb szlovákiai magyar besúgókról. Átböngésztem, csodálkoztam: hát ő is?! Na, róla aztán nem hittem volna!? Amikor legközelebb találkoztam az illetővel, rég elfelejtettem, hogy májfoltos a múltja. A bűnözőknek mindenki megbocsát, csak ők bocsátanak meg nehezen.