A sokat ragozott Smer-dilemma

Az újabb egyszínű Smer-kormány helyett tehát jöhet a koalíció, s máris az utóbbi hetekben-hónapokban annyit ragozott Smer-dilemmánál tartunk: kormányra szabad-e lépni a Smerrel egy jobbközép erőnek?

A magyar választót persze az érdekli a legjobban, hogy állnak ehhez a kérdéshez a szavazatáért versengő pártok. Gyakran hallani, hogy nézzük meg a romániai vagy a bulgáriai gyakorlatot, ahol rendszeresen előfordul, hogy a kisebbségi érdekeket képviselő pártok akár a legordasabb nacionalista erőkkel is együttműködnek, így próbálva saját közösségük javát keresni, és esetenként ez be is jön nekik, mert amíg tart a koalíció, a kisebbséget nem érik atrocitások, inkább előnyös helyzetbe kerül. Leegyszerűsít-ve tehát a kérdés így hangzik: a magyar közösség biztonságáért és fejlődéséért érdemes akár az ördöggel is cimborálni? A két konkurens párt közül az MKP esetében lenne egyszerűbb a feladvány. Az MKP inkább afféle gyűjtőpártként (lásd a választási szlogent: Közös akarat) kíván működni, nem annyira a jobb- és baloldali megosztottság mentén. Egyedül a liberális eszmerendszert zárja ki, de ebben nagyon is egy húron pendül a Smerrel. Az MKP legjobban hangoztatott célja a kisebbségi jogok biztosítása a magyar közösség számára: alighanem tudna olyan kompromisszumot találni a kisebbségi kérdésekben az utóbbi időben ugyancsak visszafogott Smerrel, ami mindkét oldalnak megfelelne. A legfőbb bökkenő, hogy az MKP már kerek perec kijelentette, a Smerrel semmilyen körülmények között nem lép koalícióra, így ez a felvetés inkább csak hipotetikus.

Ami a Hidat illeti, bonyolultabb a helyzet, Bugár pártja ugyanis nem etnikai, hanem – öndefiníciója szerint – polgári párt, szavazói között nem elhanyagolható számú szlovák akad, akik nem azért választják a Hidat, mert a kisebbségi érdekeket képviseli. Ha a Híd igent mondana a Smernek – amit a párt kommunikációja alapján nem lehet teljesen kizárni úgy, mint az MKP-nál –, azzal alighanem elveszítené szlovák szavazói nagy részét – mintegy „visszaváltozna” etnikai párttá. Arról nem is beszélve, hogy magyar szavazóinak jelentős része is elpártolna – valószínűleg szlovák pártokhoz. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Smer–Híd koalíció a szlovákiai magyar parlamenti politizálás maradékát is alapjaiban rengetné meg.

A képlet tehát – ami a két említett pártot illeti – viszonylag egyszerű. De egyáltalán nem jelenti azt, hogy építeni is lehet rá: jelen helyzetben – látva a „normális” jobbközép pártok pávatáncát – a logikus(nak tűnő) érvekkel csaknem egyenrangúnak tűnnek a megérzések is. A lényeg azonban az, hogy a Smerrel kötött koalíció az önfeladásnak olyan mértékét jelentené a jobbközép – és kivált a magyar szavazatokért versengő – pártok számára, hogy abból hosszabb távon nehezen jönnének ki jól, és ez tovább gyengíthetné a szavazók egyébként is megrendült bizalmát politikusaink iránt.