A minap szembejött velem Billy Collins, az amerikai költő. Mindketten a lakásunkban ültünk éppen, és még csak nem is ugyanazt az időt mutatta az óránk. Ez is a világjárvány hozadéka, hogy ilyesmi dolgok történnek velünk.

Lassan éled újra a város. A Főrévi úton még csak akkor tömött a kocsisor, amikor a lámpa zöldre vált, és a trolikon is sok az üres ülőhely.

A hagyományos értelemben nincs többé. Nem tudok úgy írni, hogy ne az járjon a fejemben, ez már egy új műfaj.

Olvasom a híreket a szlovákiai igazságszolgáltatás legsötétebb bugyrairól. Furcsán érzem magam, amikor most leírom az „igazságszolgáltatás” kifejezést. Ezek a történetek, amelyekről a mostani cikkek szólnak, tipikusan olyanok, amelyeket ha egy filmben látnánk, kikapcsolnánk, mert annyira aránytalan blődségnek éreznénk. Pedig most nem árt számot vetni, mit tudunk ezzel az egésszel kezdeni.

Vajon van-e olyan, hogy egyszerre radikálisan komolynak és komolytalannak lenni?

Viera Kamenická Pozsonyi zsidó mesék című kötetének bemutatását három különösen fontos címszó köré szeretném szervezni.

Borús szombat reggel van, amikor útnak indulunk. A szokásos Pozsony–Hetény útvonal Andiékhoz, át a Csallóközön, ahol már lassan virítani kezd a repcetenger, és az út mentén az elnökjelöltek plakátjait a Brüsszelbe vágyakozó politikusok arcképei váltották fel.

Szalay Zoltán 2016 júliusától idén májusig volt lapunk főszerkesztője. A jubileum alkalmából így köszöntötte az Új Szót.

"Csehszlovákia közben épp százéves lett, és ugyan Csehszlovákia már nincs, a száz év kisebbségeinek egy része még itt van."

Andrej Kiska múlt heti bejelentésével – konkrétan azzal a részével, hogy bár elnök nem kíván lenni még egyszer, a politikával nem hagy fel – feladta az utóbbi idők legnagyobb fejtörőjét a lakosságnak. Lehet találgatni, hogyan akar segíteni megváltoztatni a kormányzás stílusát az ország legnépszerűbb politikusa, ha közben a családjának is akarja szentelni magát?

Másfél hónap telt el a Pellegrini-kormány kinevezése óta, amelynek legfőbb célja az lett volna, hogy a februári kettős gyilkosság után kirobbant válságot kezelje.

Komikus, de sokszor már inkább csak fárasztó, ahogy ez a megtépázott, egyik botránytól a másikig tántorgó, megfáradt koalíció a saját pótolhatatlanságát bizonygatja. Mást alig tesz, mint értelmezhetetlen sajtótájékoztatókon riogat nap mint nap az ellenzék alkalmatlanságával, illetve időnként néhány százmillió eurót szétoszt a nép között.

Szombaton írtuk meg – koalíciós forrásainkra támaszkodva –, hogy Tomáš Drucker belügyminiszter leváltaná Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitányt, ám ebben Robert Fico és Robert Kaliňák akadályozza őt. Fico és Kaliňák? Hiszen ők már lemondtak, nem?

Pozsony | A Magyar Nemzet munkatársai a szombati budapesti tüntetésre összeállítottak egy szamizdat kiadványt, miután a hét elején kiadójuk bejelentette, hogy beszüntetik a napilap kiadását. Magyarországon azonban a nyomdák sorra utasították vissza a kiadvány kinyomtatását, a szerkesztőségnek végül külföldön kellett segítséget kérnie.